Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az emlékek védelme - Tripolsky Géza: Népi építészetünk emlékei

Napsugaras oromzatú ház — Zenta, Petőfi S. u., 1976. felében megjelennek viszont a téglából épült házak, melyeket zsindellyel vagy cseréppel fednek. A homlokzatot díszítik, az oromfal a barokk stílus egyszerűbb formáját, a paraszt barokkot veszi fel, de a napsugaras oromfalak gazdag változataival is találkozunk. A barokk homlokzat nagy gazdagságát Temerinben láthattuk, a napsugaras oromfalak változataival viszont Zentán találkozhattunk a közelmúltig. A gyors ütemű építés szele azonban nem kíméli sem Temerint, sem Zentát. Azt nem is kívánhatjuk senkitől, hogy nedves, kényelmetlen, műemlék jellegű házban lakjon. Hogy mit kívánunk? Nagyon keveset. Mindössze annyit, hogy ne töröljük ki a múltnak még az emlékét is. Nem bölcselkednünk kell, még kevésbé érzékenykednünk. De hatni kellene a józan észre, és addig, míg lehet, meg kellene menteni egy-egy jellegzetes épületet, egy-egy tanyaegyüttest, hogy az utókor ne csak fényképről ismerje az elődök életmódját. Tájházakat kellene létesítenünk, habár ezeknek a berendezését már jórészt külföldön értékesítettük. Aprópénzért adtuk el kulturális örökségünket. A múzeumban lehet még bízni, mert ott általában volt megszállott ember, aki a gyenge anyagi lehetőségek ellenére sokat begyűjtött. Sajnos, kevés a megszállott, és sokkal többen vannak, akik nyugodtan szemlélik egy kor múlását, olykor nyom nélküli eltűnését. Pedig a ma emberében nagyobb a gyűjtószenvedély, mint az elődökben volt. Ma divat például a néprajzi tárgyak gyűjtése, eredeti helyükből való, adat nélküli, tudományt nélkülöző kiemelése. A divatok aztán változnak, s bármikor más díszítést is felkínálhatnak a sokszobás ház tulajdonosának. A legszomorúbb az, hogy műemlék értékük csak ezeknek a tárgyaknak van. A ház, ahol elhelyezik őket, a legjobb esetben is egy tervező ötlete alapján készült. Az esetek nagyobb százalékában az építtető adta meg a hangot, gondolván, hogy akinek pénze van, annak a szellemi képességei is nagyok. Az utóbbi évtizedek viszont ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A múlt értékeinek védelme éppen ezért időszerűbb, mint valaha.