Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Harkai Imre: A bácskai ház topolyai vázlatrajzai

képen. Az utcás település fő utcája az országút, amelyet merőlegesen szel keresztül egy másik utca. A fésűs utcák domináns iránya az észak—déli. Igy a szalagtelkek legnagyobbrészt kelet—nyugati elhelyezése biztosítja, hogy a telek északi oldalán fekvő, az utca frontjától, épített ház eresze, később tornáca, tehát a ház eleje déli tájolású legyen és kielégítse a lakók benapozási igényét. A leírás szerint az épületeken kis méretű utcai és udvari ablakok találhatók. Ezek a kétszoba-konyhás, háromosztatú épületek a jómódú lakosok lakásigényeit bizonyítják. A tornácról nem történik említés, mint ahogyan a kevesebb osztatú, szegényebb lakosok épületeiről sem. E rövid történelmi ismertető után vizsgáljuk meg vázlatrajzainkat. A belsőségen elhelyezkedő telkeken az épületek soros beépítésűek. A telkek hosszanti oldalai mellett épülnek, leginkább különállóan. Egyedül az istálló épülhet a lakóház mellé, kisebb szélességgel és alacsonyabb tetőgerinccel. A lakóépületek kivétel nélkül az utca frontjától indulnak. Városunkban találhatunk egyszoba-kqnyhás ereszes lakóházat. Máshol ugyanez a háztípus tornáccal jelentkezik. Észrevehető a tornác későbbi hozzáépítése, a szarufák rátódással hosszabbítottak, néhol a régi eresz is megtalálható. Ahol előre látták, vagy később hozzá építették, létrejött a kiskapu, amelyet szervesen összeépítettek a házhomlokzattal, és így megbomlott az eddigi nyílások elhelyezésének szimmetriája. Kedvelt a tornácok kamrával vagy pincével történő lezárása. Az utóbbit földbe mélyíthették a lakóépülettel szemben lévő sorban, vagy a kiskonyha szerves részét képezte. A szarufák rátoldásával kialakított tornác, ún. gang a kétszoba-konyhás háztípusnál is népszerű. Megállapíthatjuk, hogy a faoszlopokkal alátámasztott, tornáccal rendelkező háromosztatú lakóház a közkedvelt és a legtöbbet épített lakóépület Topolyán. Erről a háztípusról már 1859-ból van említésünk, igaz, a tornác még nem zárja az akkori házak déli, hosszanti oldalát. A konyha már ekkor szabadkéményes, ahonnan a szobában lévő kemencét fűtik. A dokumentumból nem értesülünk a konyha tagolásáról, míg a ránk maradt néhány szabadkéményes háznál a mestergerenda alatti válaszfal konyhára és pitvarra (előtérre) osztja. A pitvar a lakóelótér szerepét tölti be, ahonnan a szobákba nyithatunk. A lakószoba, vagyis a ház, az ún. párhuzamos rendszer szerint van bútorozva. A két utcára néző ablaknál helyezkedik el a karos pad, előtte az asztal, oldalán a székekkel. A két oldalfal mellett párhuzamosan ágyak sorakoznak. Az egyik ágy végében kaszli vagy szekrény húzódik, a másiknál almárium, tartalék székek vagy a kenyérkosár. A szoba domináló alakja a fehérre meszelt búbos kemence, körülölelve padkával, arra épített kispadkával Az utóbbi nem általános. A körülfutó padkán télen szívesen melengették hátukat a házbeliek. A kemencét az oldalfaltól elválasztotta a kuckó, így nagyobb felülettel melegíthette a szobát. Az oldala dőlten futott a pár/rányáig, amely félkörben apró-cseprő dolgok tárolására szolgált. A kemence vállán ül a búb, amely majdnem a kisgerendákig ért. A konyhából fűtötték, füstje a szabadkéményen keresztül távozott. A szobában a falak szentképekkel, családi képekkel és katonaképekkel borítottak. A képekkel borított végfal szimmetriája kifogástalan. A felmázolt döngölt földön levő rongypokrócok hűvös tisztasága a föld felé bukó tükörben verődött vissza. A konyhát a mestergerenda alá falazott falrészek kettéosztották: előtérre és füstösre vagy kéményaijára. Az előtérben (amelyből a szobára és a kamrára nyíltak az ajtók) egy vizespad állott a kannával, a bejárati ajtó mellett pedig a két polccal ellátott vakablak, A válaszfal előoldalán találjuk a tálast, tőle