Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Pénovátz Antal: A vajdasági magyar parasztház

kanapé kínálja nappal az ülő-, este pedig a fekvőhelyet. A két utcai sarokban magasan felvetett ágy, az ágyak között a szoba rendjét meghatározó bútordarab, az asztal négy székkel Az udvar felőli sarokban levő ágy végénél előbb egy oldalablak néz ki az udvarra, aztán a fiókos almárium következik, és végül az ajtó mögötti sarokban a kaszli áll. A másik oldalon a kemence és az ágy között vagy semmi, vagy — ha szükség volt rá — a régi világból ittmaradt, éjjel ágyat helyettesítő, nappal heveróül szolgáló vacok. A falakon egy-két családi kép vagy első világháborús emlék, katolikusoknál szentképek, szentelt gyertyák, szenteltvíztartó, a Házi áldás és a sétálós falióra. Nem nélkülözhetetlen ugyan, de mégis a gyakorlatiasság eredménye a ház előtti nyitott, oszlopos gang. Az udvarra néz, és eléggé fontos helynek számít. Nyáron a család étkező-, az öregek napozó-, sót az idősebb férfiak hálóhelye is. Paprika- és dohánytermő vidéken a felfűzött paprika- és dohányfüzérek szárítóhelye is.