Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
A gazdák a határ- és az éjjeli őrök 1880-ban a mezővárossal kötött szerződése értelmében holdanként fizették az illetéket, a szállásiak pedig a szobák száma szerint: ,,...i) azok házak után melyek tulajdonosai szállásokoni lakás végett zárva tartatnak — habár a hátulsó szobában zsellér is létezik — szoba után fizettetik... 1 Ft". Ebben az időben a szállásiaknak 22 szállási kivételével házuk van a városban. A szállásiak időszakos (tavasztól őszig tartó) kintlakására példa az 1851. december 9-én, tehát a téli időszakban felvett vallatási jegyzőkönyv, amely szerint egy haszonbéres így válaszolt: „...feleltem, hogy gazdám csak jövő nyáron fog a szálláson lakni..." A gazda a városban lakott, tanyáján pedig béreseket tartott. Tehát a határban, a termőföldön áll a gazda mezőgazdasági üzemhelye, gazdasági udvara, ahol időszakosan lakik, míg a városi ház a lakóház, ahol a gazdasági rész elszegényedik, mivel a szállásra települt át, hogy a tanyasiak minél intenzívebben kapcsolódhassanak be a helyszínen a piacra való termelésbe, ami mind több és több energiát követelt. A tanyák kialakulásában tehát gazdasági okok játszottak közre, nem csupán a szérűskertek határba való fokozatos kitelepítése. A kétbeltelkűség megszűnésének fő okait a mezóváros népességének növekedése, a telkek fel parcellázása és a szérűskertek beépítése jelentette. A tanyásodás tovább folytatódik. Az 1878-as térkép jelöli először gróf Zichy Új Puszta nevű majorját, amelyet a legelőelkülönítési per (1869) megnyerése után hasított ki a közös legelóból. Azon kívül, hogy 2225 holdat vett el a közlegelóból, a városhoz legközelebb eső és a legjobb helyeket foglalta le magának. A kisbirtokosok kevés földet kaptak, a földnélküliek csekély 9 kvadrát „pótalékot", az állatartásra használt legelőket is elveszítették. A külterjes állattartás erre az időre különben is visszaszorult, s az istállózó, takarmányozó, kezestartás kap nagy szerepet. A nagybirtokokra a tőkés gazdálkodás a jellemző és tovább folytatódik a földért való harc. Megindul a küzdelem egy igazságosabb földreformért. A városban az első szocialista munkásegyletnek 1000 helyi agrárproletár lesz tagja 41 . A parasztság proletarizálódik, majdnem 3000 a nincstelen mezei munkások száma 42 . Az 1855-ben kimutatott 254 napszámos 1866-ra 400-ra, majd a századfordulóra több ezer nincstelenre szaporodik. A mezóváros a tagosítást az 1870—1874-es periódusban végzi el. Ez még jobban előmozdította a tanyák építését. A tagosításról FRIDRIK Tamás korabeli könyvében 43 így ír: „...Nagyobb gazdáink, leginkább nyáron, tanyákon, tagosított birtokaikon laknak, földjeik egytagban levén, gazdálkodásaikban sok elónyben állanak azok felett, kiknek földjeik szétszórva vannak... Leginkább hármas vetés forgatás dívik, a birtokosok nagyobb részénél, mely ugarrendszer és trágyázás mellett kezeltetik." 1878-ban 172 tanyát és 13 szabadon álló istállót, vagyis 185 szálláshelyet találunk. Ez a szám 1902-ben 234-re, majd 1911-ben 260-ra növekszik. A szállásópítés az első világháborúig fokozódik. Míg 1878—1902-ig 2, a századfordulótól az első világháborúig átlagban 3 szállás épül évente. Az újabb keletű tanyák szabályos téglalap alakú telkeken jöttek létre. Kisebb területűek és leginkább udvar és kisebb kert tartozik hozzájuk. Az 1878-as táblázatban jelölt istállók közül sokat lebontanak, kettőt pedig szállássá bőví41. BRINDZA Károly 1974. 42. BRINDZA Károly 1974. 43. FRIDRIK Tamás 1878. 54.
