Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
kednek el, a földművelés időszakos kinnlevést eredményezett, és istállók, majd tanyák kiépítését is megkövetelte. A XIX. század közepén a legelőelkülönítés és -felosztás heves pereskedést idézett elő az uraság és a község között. Az egyik kártérítésről szóló végzésben 31 a kártérítés összegéből kivontak két pozíciót: ez alatt 49 olyan házat értettek, amelyek még 1801-ben (és előtte) jöttek létre a szegregált legelón. A legelőelkülönítéskor a legelők területe kb. 5000 hold volt. Az 1783-as állapotokhoz képest a legelókból 2000 holdat feltörtek és művelés alá vettek. Tehát 1801 -ben 49 házat (istállót, tanyát) már felállítottak a legelőkön, a topolyai határban levő szállások számát azonban nem tudjuk pontosan. Amint látjuk a legelők és a rétek egy részének feltörése belterjesebb állattenyésztési formára ösztönözte a gazdákat. Az állatok ennek következtében termesztett takarmányt kaptak és fokozni kellett a gabonatermelést. A XVIII. század második feléből ismert Topolya kétbeltelkes kertes település, míg a XIX. század elején megosztott településtípusú mezővárossá alakult, ahol a tanyák a várossal egységet alkottak. Ilyen tanyákat először a nagygazdák építettek, akik cselédeket is tarthattak a tanyán. A kisgazdák családtagjai kinnlakók voltak, s ily módon művelték a földet a nagycsaládszervezet formájának megfelelően, de ók sem veszítették el a kapcsolatot a városi házzal 32 . A szállások első szövegszerű említése egy vászon ellopásának jegyzőkönyvében található 1809-ben: ezen vászont a Tanú elsőben az ágyba tette, de mivel minden aki oda hozta mint pedig Varga Gyereknek a Felesége azt mondották hogy a Ládába tegyem, tehát a Ládába tettem, hanem egy óra múlva az említett Vakarcs Marczinak Nénje ismét elő kérte, és magához vivén a Szállásra ki vitték." 33 . Egy másik történet leírása szerint két mezei katona a határban két gyanúsított juhászt akart elfogni, és „Amikoron a szállások között jártak, bé mentek Horvát Mihály Úrnak a szállására.." A leírás 1820-ban készült. Három évvel később egy kihallgatási jegyzőkönyvben ez áll: elmúlt egy hete, hogy én Moholyi szálláson Lányomnál kapáltam." A pusztákon élők első születési bejegyzése 1760-ból való, amikor gyermek született a roglaticai pusztán. Az első elhalálozást 1778-ban jelölik ezen a területen. A roglaticai pusztán a Pilaszanovich ós Vojnich családoknak voltak majorjai, amelyek habár területileg nem tartoztak Topolyához, egyházilag a topolyai plébániához kötődtek. Az emusici puszta viszont Topolyához tartozott. Az 1760. és 1761. évben egy-egy gyermek született ezen a pusztán. Az 1763. évi anyakönyvi adatok már a Szabadkához tartozó zobnaticai puszta első újszülöttjét is jelzik. Keresztelésekre a zobnaticai, nagyfényi (zsedniki), roglaticai pusztákról hozzák be a gyermekeket. Szüleik a Pilaszanovich, Kalmár, Vojnich stb. majorokon laknak ós dolgoznak. A topolyai szállások vizsgálatához az emusici puszta bejegyzései a fontosak. Az első gyermek 1760-ban, majd 1761 -ben született, az első elhalálozás éve pedig viszonylag kései, egészen 1778-ban regisztrálható. Ellentétben a szomszédos pusztákkal, ahonnan állandóan vannak bejelentések, a topolyai pusztákról (Emusiccal egyetemben) elenyésző bejelentés található. Ez azt jelenti, hogy a gazdák nem laknak kint, és ha időszakosan kint is laknak, a várandós anyák a városban szülik meg gyermekeiket, a beteg és idős emberek 31. Kártérítési végzés, 1859. — Zombor. Topolya Monográfiája 32. TAUSZ Katalin é. n. 33. Kihallgatási jegyzőkönyv — Topolya Vajdasági Levéltár, Karlóca — Bács-Bodrog vármegye irattára 443/1809.
