Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
A település határát az emusici pusztával együtt 1783-ban mérték fel mérnökileg, s ekkor történt meg az egyéni földkiosztás is. A 4. osztályba sorolt földeknél egy telekre 38 hold szántóföld és 22 hold legelő jutott. A völgyben lévő földeknél a hold nagyságát 1100 négyszögölben, míg a dombokon lévő, rosszabb minőségű földeknél 1200 négyszögölben számították. A határban elkülönítve látjuk a hármas határforgóhoz szükséges calcaturákat, az uradalmi maradék (remanenciális) földeket, a három részre szakított közlegelót, valamint a réteket a maradék réttel együtt. A térkép a rétek felosztását is jelzi. Fontos mozzanat, hogy ezeken a felosztott réteken szerződésbeli helyeket jelez az új szállások számára. Ezeken a helyszíneken nagy telkeket osztottak ki, amelyek egy utcára fűződnek fel. Az utcahálózat tehát az utcás falu alapsémájának felel meg. A távol levő határrészekben közigazgatásilag csoportosítást akartak elvégezni, vagyis a szórt tanyákat forgalmas utak mellé szerették volna felsorakoztatni. A királyi helytartótanács javaslatára Bács vármegye elöljárósága is megteszi a javaslatot a szállások átszervezésére 22 . Az 1779. június 21-én Zomborban keltezett dokumentum beszámol 23 az indítóokokról is: „...miután az eddig felépült szállások törvénytelenül és rendszer nélkül épültek, kinek-kinek a tetszése szerint, távol a lakott helyiségektől, főleg ott, ahol a közelben erdőségek voltak, vagy pedig ahol nem voltak erdők, de ott a legeldugottabb helyeken, és egymástól is távol fekszenek, s ezekben a rablók, a latrok és egyéb körözött személyek húzódtak meg, akik a szegény adózó népet kímélet nélkül sanyargatják, s mivel e szállások lakói büntetlenül pusztítják az urasági erdőket, az uradalom engedélye nélkül irtják áfákat, szántóföldek részére, mégpedig olyan helyeken, ahol nem is lehet nagyon ellenőrizni őket, s így kerülnek a kilenced és a tizedadás kötelezettsége alól is, nem fizetnek adót, nem adnak az uradalomnak sem fuvart, sem egyéb fuvarokat és járandóságokat, állataikkal legeltetik a szegény adófizetők vetéseit és rétjeit, marháikkal összetapostatják az aratás után szépen összerakott kereszteket, s hogy semmiféle állami és urasági járandóságot ne fizessenek, inkább nem is építenek a falvakban házakat, így tehát a deputáció egyhangú véleménye szerint ezeket a kunyhókat, amelyek minden rossznak a forrásai, most, hogy alkalom nyílik a rendezésre, teljes egészében meg kell semmisíteni. Annál is inkább mert ezen szállások legnagyobb része föld alatti kunyhó vagy pedig vert falú építmény. Ami kevés faanyag és fedóanyag megsemmisülne, azt az uradalom hajlandó ingyenesen megadni a faluban építkező lakosság számára." A dokumentum fontos adatokat tartalmaz. A szállások föld alatti kunyhók vagy vert falú építmények, veremházak, amelyek tulajdonosainak városban nincs házuk, nem fizetnek adót, de az állattartás mellett kis területeken földműveléssel is foglalkoznak. Ez a kísérlet volt tehát a szállások megszüntetésére és azok újjászervezésére, ahogyan azt a dokumentum elárulja: 24 „1. Azokban a helységekben, amelyek a földterületnek közepén épülnek fel, teljesen meg kell semmisíteni a szállásokat. 2. Azokban a helységekben, amelyeknek nagy a határa, sok pusztája és legelője van, a nagyobb vagy kisebb távolságoknak megfelelően megmaradhatnak a szállások, de két vagy három helyre össze kell vonni őket. 3. Az összevonásnál fő szempont legyen, hogy a szállások az országutak mentén helyezkednek el és megfelelő rendezettek legyenek. 22. A szátláaok átszervezése, 1779. június 21. — Zombor. Vajdasági Levéltár, Karlóca, 104/1779. 23. A szállások átszervezése, 1779. június 21. — Zombor. Vajdasági Levéltár, Karlóca, 104/1779. 24. A szállások átszervezése, 1779. június 21. — Zombor. Vajdasági Levéltár, Karlóca, 104/1779.
