Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
helyett csak 4000 állat tartható. A bácskai puszták bérlése a XVIII. század első felében aránylag olcsó volt, így az újvidékiek állattartásra használták ezeket a pusztákat. Feltevések szerint volt itt egy szerb település , ahová a szerbek a kuruc hadjáratok után húzódtak vissza. Ha ez így volt, akkor hasonló építkezés folyhatott, mint a tőszomszédságban lévő Bajsa településnél is. Az 1826-ban készült leirat Bajsáról így szól: „...régente 1000 ölnyivel északabbra feküdt, ahol mái napilglan földalatti házak omlott gödrei, melyeket itt putrinak neveznek, szem lelhetők..." 12 . Tehát az erre lakó pásztorok verem házakban laktak, ahogyan azt 1718-ban gróf CSÁKY Imre kalocsai püspök is írja: jobbára földalatti rejtekhelyeken mintsem a földön élnek, s nem építenek semmi maradandót..." 13 . Gróf GRASSALKOVITS Antal 1750-ben átnyújtja Csizovszki Ferenc szabados számára azt a megbízólevelet 14 amelyben elrendeli, hogy a topolyai pusztára 200 magyar és szlovák családot vezessen telepítés céljából. Az ajánlólevél néhány pontja építészeti vizsgálódásunk számára is szolgáltat néhány értékes adatot: „...4. Mint hogy pediglen fönt írt Lakósok magok házait sárból csinált téglákból föl építtetni kötelesek lesznek... 7. Többször írt Lakosoknak Mindenütt akarattyok szerént fát vágni szabad nem lészen, de ugyan csak a fel építtendó házokra szükséges fa á midőn Consiliarius és Administrator Redl Uradnak magokat jelenteni fogják ki adatik..." Ezek szerint a „Taxás Lakosok" szilárd házakat építhettek, s házépítéshez fát igényelhettek. Az 1768-ból származó kamarai mappa 182 családot tart számon. Az 1778-as egyházi összeírás 263 topolyai jobbágyot említ. A településvizsgálat fontos dokumentumai az 1771-es és az 1783-as kamarai térképek. Az 1771-es térképen 15 127 lakóházat tudtunk megszámolni. Ezek a házak utcasorokban helyezkednek el, az utcasorok alkalmazkodtak a Krivaja patak széles medrének és partoldalainak természeti konfigurációjához. Ezt a települési magot jól kivehetően a szérűskertek gyűrűje veszi körül. A telepesek a Krivaja patak széles völgyében telepedtek le, ahol könnyebben jutottak vízhez, mint a fennsíkon. A telekhasználatot úgy alakították ki, hogy a belsőségen két telket osztottak. A városmag területén kb. 400-500 m 2-es kis telkeket osztottak ki, ahol a jobbágyok lakóépületeiket építették fel. A gazdasági részt — vagyis az istállót, ólakat, terménytároló objektumokat — a már említett szérűskertekben alakították ki. Ide hajtották be a legelőkről a jószágot, és itt is teleltek az állatok. A belső gyűrűből, a lakóháztól a gazda kijárt a szérűskertjébe, míga szérűskertben kinn tartózkodott egy családtag vagy a felfogadott cseléd . A lakás ós a gazdasági rósz térben szétvált. Jellegzetes alföldi kertes város belsőségével állunk szemben, amely két beltelekre osztódik. Az alábbiakban különböző jobbágylevelek bizonyítják e kétbeltelkes település szervezését: Ebben a folyó esztendőben május hónapjának 12. napján a szürűs kertemben lévő istállómnak a rossz emberek éccakának idejiben (...) Reggel szokásom szerint a kertembe megyek, akkor 11. DJ ERE, Komel — TOMIC, Pa vie — IPAC, Jozef 1985. 141. 12. HEGEDŰS Antal 1986. 17. 13. DURÁNCI, Bela 1984b. 199. 14. Gróf Graasalkovbh Antal topolyai telepítésre vonatkozó megbízólevele. Vajdasági Levéltár, — Bács-Bodrog vármegye irattára, 75. 15. Topolya éa az emusid puszta térképe 1771-ből. Szabadkai Történeti Levéltár, Térképtár 3.3.3.4/15. Eredetije a bécsi Állami Levéltárban, Térképtár L-14/16. 16. ERDEI Ferenc 1974. 106.
