Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Beszédes Valéria: Adatok a szabadkai tanyák kialakulásához
Györgyént kivéve mind lakottak voltak . Arról is vannak adataink, hogy a ludasiak a hódoltság végén Ismail Oggia bégtől Csórva, Ötömös, Kisülés, Belosovic pusztát vették bérbe 5 , tehát ebből is következtethetünk, hogy a ludasiak állandóan itt tartózkodtak. Más adatok szerint, ugyancsak a török időben, Bajmokon ós Tavankuton is állandóan laktak. 1660-ban Kopunovics Miklós juhász Bajmokon, 1693-ban Gugánovics Jeromos pedig Ludason született 6 . 1776-os tanúvallomások szerint már a török időben itt laktak a bunyevácok elszórtan a pusztákon 7 . Életmódjukról MARSIGLI tudósít bennünket. Kizárólag baromtenyésztéssel foglalkoztak , földbe vájt vermekben, zemunbákban laktak. Ezekben éltek még a XVIII. század elején is a határőrök, nemcsak a férfiak, hanem a katona rokonai is, és a határőr földjét használták 9 . Valószínű, hogy már ebben a kezdeti időszakban is nagycsaládi szervezetben, zadrugában éltek. A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy a város körül elterülő puszták a török időben nem néptelenedtek el, mert szinte folyamatos adataink vannak arról, hogy nemcsak a városban, hanem a pusztákon is laktak. Arról van szó, hogy az itteni lakosság kicserélődött szerb, illetve bunyevác állattartókra 10 . Hogy a török időkben nem létesítettek falvakat, az azzal magyarázható, hogy a török feudális számára kifizetődőbb volt a puszták bérbe adása, mint falvak létesítése. Igaz, kevesebb bért kapott a puszták bérletéért, de ez biztos összeg volt. A török hódoltság után, mivel a város és környéke fegyverrel visszaszerzett tartomány volt, egykori földesurának leszármazottjai kihaltak, az egész terület a királyi kincstár tulajdonát képezte. A kincstár az itt szolgálatot teljesítő katonáknak, határőröknek adómentes földeket adott rangjuknak megfelelően 11 . A határőrvidék felszámolásával Szabadka mezőváros lett, s a város körül elterülő puszták is a tulajdonába kerültek, cserébe földesúri adót fizetett. Ekkor se kerülhetett sor a falvak telepítésére, mert most már a városi magisztrátus akadályozta, hogy a puszták kikerüljenek tulajdonából. Jó példa erre a Bajmok és Csantavér telepítése körüli huzavona. Csaknem húsz év kellett ahhoz, hogy Mária Terézia királynő parancsát teljesítsék, hogy Bajmokon, illetve Csantavéren a tanyákat összevonják és tisztázzák jogi viszonyaikat . Hogy állandóan lakottak lehettek a szállások, azt COTHMANN 13 jelentése is bizonyítja, mert csak azokat a tanyákat lehet összevonni, egy helyre telepíteni, amelyeknek a lakói állandóan kint tartózkodnak. A város elöljárósága a falvak telepítése ellen egyebek között azzal is érvelt, hogy a „már a künn lakókat sem lehet jogosan kényszeríteni, hogy az eddig szorgalommal művelt és termékennyé tett földeket elhagyván, másfelé menjenek ós újra kezdjék a terhes fáradságot" 14 . A szabadkai tanyák kétlakivá válása a XVII. század második felében jöhetett létre, amikorra a város polgárai annyira megerősödtek anya4. Szabadkai Történelmi Levéltár, Másolatgyűjtemény 25. az. 5. IVÁNYI István 1886—1892. I. 76. a IVÁNYI István 1888—1892. I. 79. 7. IVÁNYI István 1886—1892. I, 77. a IVÁNYI István 1886—1892. I, 76. 9. IVÁNYI István 1886—1892. I. 76. 10. IVÁNYI István 1896—1892. I. 79. 11. IVÁNYI István 1896—1892. I. 112—113. 12. IVÁNYI István 1886—1892. I. 22a, 329—334. 13. ,S minthogy a városi tanács teljes számban fogadott engem, előadtam nekik, hogy — minthogy pusztáikban elszórva különben is haszontalanul nagy terjedelmű allodiál vagy szállásai vannak, — ezeket a közjó iránti szeretetből is a királyi utak mellé összevonják s belőlük falvakat alakítsanak. Iparkodtam őket meggyózni arról is, mily hátrányos dolog az, ha földjeiktől oly távol (t. I. a városban) laknak, és birtokuk így elosztva idestova elszórva van; továbbá mennyi kára van a város korcsmajövedelmére nézve, ha a távolabbi szállásokon laknak*. — IVÁNYI István 1888. 39—40. 14. IVÁNYI István 1886—1892. I. 234.
