Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Összefoglalás

Összefoglalás Könyvünk a parasztság történeti-néprajzi kutatása szempontjából kiemelkedő jelentőségű, 1785-1786-ban készült, ún. Széchényi-téle Descriptio Physico Politico Topographica comitatus Baranyensis parasztházakra vonatkozó följegyzéseivel foglalkozik. Az 1653 folio vagyis 3306 oldal terjedelmű Descriptio Baranya megye valamennyi - akkor 352 - településének részletes leírását tartalmazza, két helység, Pécs szabadkirályi város és a nemesek lakta Szabadszentkirály mezőváros kivételével. A 9. kérdéscsoport 1-166. pontjai a parasztokkal foglalkoznak, ezen belül három kérdés irányul a jobbágyok házaira. A Leírás konkrétan rákérdez arra, hogy miből építkeztek a „királyi rendelkezések" előtt és hogyan építkeznek azóta. A válaszokat az említett két helység kivételével mindenütt följegyezték, így Baranya építkezéséről páratlanul részletes képet alkothatunk, mégpedig olyat, amely a 18. század második felében zajló változásokat érzékelteti. A forrás értelmezése érdekében elöljáróban meg kellett vizsgálnunk a jobbágyok faizási jogának és épületfae/látásának alakulását, különösképpen a Descriptio által viszonyítási pontul használt „királyi rendelkezések" létrejöttét és eredőit. A török hódoltság (1526-1686) végére és az azt követő háborús évtizedek alatt kialakult fahiány a jobbágyok faellátásának korlátozásához vezetett. A 18. század első felében, közepén megerősödő majorsági gazdálkodás és a nagyarányú építkezések az épületfa további fölértékelődését eredményezték. A földesurak igyekeztek jobbágyaikat a faszerkezet es házak építéséről leszoktatni. Az e körül kiéleződött érdekellentétek végül is elvezettek a kérdés központi, uralkodói szabályozásához. Ennek a folyamatnak egyik lényeges mozzanata az 1769-ben hozott országos erdőrendtartás volt. 1772. december^f-énpedig Mária Terézia általános érvényű „királyiparancsába foglaltatta, hogy az alattvalók az épületek falait szilárd vagy legalábbis nyers anyagokból építsék, az uradalom az erdőből fát csak tető, ajtók, ablakok és más hasonlók készítéséhez szolgáltassanak ki..." S ez utóbbi rendelkezés az, amelynek betartását a Descriptio figyelemmel kíséri. Bevezető tanulmányunkban ezért közzétesszük ezeknek a fontos hatósági építési rendszabályoknak a szövegét magyarul, kiegészítve az 1768-as országos tűzrendészeti szabályzatnak a kémény bevezetésére vonatkozó előírásaival. Ezt követően a Descriptio házakra vonatkozó adatainak konkrét elemzésével foglalkozunk. A forrás információi elsősorban a falanyag és a falszerkezet alakulásáról szólnak, de tájékoztatnak a kémény és az alapozás terjedéséről is. Egy másik kérdéskörből megtudjuk, hogy hol milyen építőiparosok (kőművesek, kőfaragók, ácsok, .parasztácsok") működtek a megyében. Végül szembesítjük a Széchényi-leírás parasztház képét korabeli környezetével; egykorú levéltári dokumentumok fölhasználásával és a néprajzi anyag segítségével összehasonlítva a nagyobb földrajzi táj, a Dunántúl, illetve a Dél-Dunántúl és Baranya megye paraszti házku(túrájának fejlődését. A Széchényi-féle leírásban már megmutat-