Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban

konyhás lakóépület találkozik. Már a vizsgált időszakban tapasztalható az ún. kőzépmagyar ház térhódítása, amely a tüstöskonyhás házat a 20. század elejére lassan Dunántúl-szerte kiszorítja. Ez a tendencia a Dunántúl középső részei felé két irányból érvényesül, a Nagy- és a Kisalföld felől. 2 Az „alföldi ház" hatása a Dél-Dunántúlon Tolna és Baranya keletjoldalán érzékelhető leginkább, de hasonló mértékben jellemző a Mezőfölddel határos Külső-Somogyra és a Balaton déli övezetére is. A Baranya megyei földépítkezés a 18. század második felében szorosan összefügg a falszerkezetek tolnai- és általában a dunai-alföldi fejlődésével. A megye déli, nyugati és nagyrészt középső, Pécs környéki részein a parasztok a 18. század közepén még a régies favázas, tüstöskonyhás házakban laknak, s csak a század vége felé nyitnak utat a változásnak. 152 V. ö. FILEP Antal 1970. 344.; FILEP Antal 1980. 320-326., BARABÁS Jenő 1970. 278., 284.; BARABÁS Jenő 1985. 22-25.; H. CSUKÁS Györgyi 1984. 28. 153 A Mezőföld építkezéséről lásd: KÜCSÁN József 1979.; LUKÁCS László 1982. 15* A Mecsek-Hegyalján az emlékezet szerint még a 19. században is volt tüstöskonyhás ház, vályogból építve. FÜZES Endre 1959. 234.