Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban
a magyarok már ilyen házakban laktak. A vertfalnak már a 16. századi Etén vannak régészeti nyomai. Mindennek ellenére úgy véljük, hogy a Széchényi összeírás korában még Tolna megyében sem mindenütt hódított teret a földfal, illetve annak fejlettebb változatai. A Tolna megyei parasztházakról nem áll rendelkezésünkre Baranyáéhoz hasonló 18. századi összeírás. Ismerjük azonban az 1777-ben készült tanítói összeírásból az iskolaépületeket. A tanítói lakok nem sokban különbőznek ekkor a falusi házaktól, némely helyen csak egyszobásak, amely lakás és tanterem volt egyszerre. Építőanyaguk, építéstechnikájuk a helyi hagyományokhoz igazodott. A tolnai összeírás 117 iskolát vett számba, a beosztáson kívül 104 esetben jelölte a falanyagot is. Közülük 51 földalapanyagú (ebből 36 vályog), 53 azonban sövényből és fából készült. A vályogépületek fő elterjedési területe a Völgységi- és a Földvári járás, míg a sövény- és fa iskolákat leginkább a Somogyhoz közelebb eső Dombóvári- és Simontornyai járásokban találjuk. Az összeírásból az mindenképpen kitűnik, hogy a sövényépítkezés ekkor még jelentékeny. A19. század közepén a megye főorvosának hivatalos jelentése már arról számol be, hogy: ,A házak többnyire csak földből tömött vagy vályogból készült alacsony gunyhók, melyekben egv szoba konyha és kamora vagyon,... A' füttő kemencze vesszőből fonyt, ..." 1863-ból a járási főszolgabírók jelentéséből megtudjuk, hogy a Dombóvári-, a Központi-, a Dunaföldvári- és a Völgységi járások területén J\ községek vályogból, de leginkább földből tömött..." házakkal bírnak, célszerű beosztás, megbízható építési mód, tágasság és szellősség jellemzi őket. Ezzel szemben a Simontornyai járás lakhelyeit egyszerűnek, szűknek és kisszerűnek mondja. A Simontornyai járás az, - és részben a Dombóvári - amelynek a területéről, a Kapós és a Koppány vidékéről KOVÁCH Aladár a 20. szé^d elején számos sövényfalú házat örökít meg írásban, fényképen és rajzon. Az általa kutatott falvak közül Miszlán és Koppányszántón még a Magyar Néprajzi Atlasz munkatársainak is sikerült a sövényfal emlékét megtalálniuk az 1960-as évek elején. A19. század első felében, közepén még a sárközi falvakban is sok sövényház lehetett. A Mezőföld déli részének „vertfalú" községeiben is gyűjthető még a sövény- és karóvázas fal emléke. Mindamellett valószínű, hogy sövényházak Tolna megyében, a szélsőséges szegénység eseteit kivéve, a 19. század második felében, -végén nem épülnek, utolsó példányai a 20. század elején elenyésznek, ma már csak a szájhagyomány tartja őket számon. A szomszédos Somogy megyében más a helyzet. Belső-Somogyban, Zselicben, kisebb mértékben a Kapós és a Koppány folyók mentén még a 20. száW BÉL Mátyás 1979. 340., KUN Lajos 132 CSALOGOVITS József 1937. 329. 1 33 Consriptio Ludimagistrorum 1777. TmL. ö 458. 134 TORMAY Károly: Tolna megye főorvosának 1845/46 évről a közegészség és orvosi rendszer állapotáról szóló hivatalos jelentése. TmL. Közgyűlési iratok 167/1847. 21. lap. Gyűjtötte KÁRPÁTI Andrásnó. 135 A járási főszolgabírák jelentései a járások gazdasági helyzetéről, 1863. TmL. Közli GLÓSZ József, 1985. 207-210. 136 KOVÁCH Aladár 1903. 1-28. TmL. Kovách Aladár hagyatéka. 137 Miszla: BARABÁS Jenő 1959. Koppányszántó: TAKÁCS Lajos 1962. MNA. 13B CSALOGOVITS József 1935. 3, 5. 139 KÜCSÁN József 1979. 307-308. 1*° CSALOGOVITS József 1933-ban a sárközi Duna mentén már inkább csak a szőlőhegyeken bukkant rájuk, lakóházat egyet sikerült föllelnie Deesen. CSALOGOVITS József 1935.4-10. Öcsényben úgy tudják, hogy az utolsó talpas sövényházat 1928-ban bontották le. CSALOG József 1939. 38. Magam az 1970-es évek közepétől gyűjtök a Sárközben s ez idő alatt számos sövényháznak mondott épületet néztem meg, de egyet sem sikerült találnom.
