Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban

téglapince húzódik. Konyhájáról külön megjegyzik, hogy téglából készült. Az épület új, ezért számszerűen leírják a beépített anyag mennyiségét. A 3 suk (1 suk 31,6 cm.) mély alaphoz fölhasználtak 27 öl követ, a falakhoz 15 000 vályogot, a konyhához 3 000 téglát, a pincéhez 9 000 tégla kellett. A fedél nád és gyékény. Az egész értéke 600 Ft 80 krajcár. 3 A leírásból egyértelműen meg tudjuk különböztetni egymástól a fa és az ún. szilárd anyagú építkezést s ezeknek több változatát, néhány megjelölés azonban csak a fa- nem fa disztinkciót teszi lehetővé. Az alábbiakban röviden foglalkozunk a Descríptfoa)\a\ használt terminológia kérdéseivel is. A faépítkezés esetében nemegyszer csak annyit írnak a házról, hogy fából (ex lignis)készült. Például a Bellyei uradalomhoz tartozó Udvaron azt jegyzik le, hogy: „Domos habent ex lignis exstructas. Szerencsére gyakoribb a konkrétabb jellemzés. A Bellyei- a Dárdai- és a Bólyi uradalmak területén, a Drávaszögben gyakori a „tiszta (csupán) fából" (exmer/s lignis) épült ház. A Dráva-parti Kisdárda és Jenőfalva kivételével azonban sehol sem kizárólagos, mindenütt réginek mondják, és mellette más építőanyagot is használnak. így Laskón a kolónysoknak jobbára vertfalú házaik vannak, de létezik még a tiszta fa konstrukcó is. A Külső-Drávaközben tiszta fa épületeket jeleznek Bolyban, Nyaradon, Majson, Udvardon, Sárokon és Lappáncsán, a Belső-Drávaszögben (ma Jugoszlávia) Kisfaludon, Sepsén, Hercegszőlősön, Karancson, Szentistvándon, Laskafaluban, Laskón, Darócon, Dárdán, Kisdárdán és Jenőfalván. Első olvasatra nem tulajdonítottuk igazán értékelhetőnek ezt a megkülönböztetést, de mégis elgondolkoztató, hogy e vidék más falvaiban egyszerűen fa-, vagy faanyagú régi házakról beszélnek, a néprajzi irodalomból és gyűjtésekből viszont tudjuk, hogy a szomszédos Kórógyon, Harasztiban még a 20. század elején és közepén is volt zsilipéit faoldalú A \)nun\x— lakóépület. Ujg67-/a megyéből sehol máshonnan nem említi a csupán fából ké! J . " ' » y szült hajlékokat. Egyetlen adatot találunk a nem túl messze eső ormánsági KoaKkOr o l/&t-~vácshidáról, amely utalhat faépületre, ugyanis azt jegyezték föl, hogy a házak fagerendákból vannak („e trabibus ligneis"). Mivel azonban legjobb tudomásunk szerint itt a hagyományos építkezés talpas-vázas sővényfalú volt, számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy az összeíró esetleg a vázszerkezet elemeiből általánosított. Ami a tiszta fa megjelölést illeti, igazságát mai tudásunk alapján nem tudjuk kétséget kizárólag megítélni, szükség van még más levéltári források és némi szerencsével néprajzi gyűjtések bizonyítékaira. Valószínűsége mellett szól az elmondottakon kívül az is, hogy a leírás 1785-ben általában a régi épületek anyagaként említi. Némileg könnyebb helyzetben vagyunk a sövényfalra alkalmazott megnevezések terén. A DescriptioXùbb terminus technikust használ, de mindegyikben benne foglaltatik, hogy a ház sövényből, sározott sövényből, sárral vagy agyaggal bekent sövényből (ex sepibus, ex sepibus luto illinitis, ex sepibus argilla illi63 Megjegyzem, hogy a téglakonyhából föltehetőleg szabadkémény meglétére következtethetünk. BmL. Siklósi úriszéki iratok. 12/1777. A Baranya megyei levéltári anyag gyűjtésében értékes segítséget kaptam MÓRÓ Mária Annától és ROZS Andrástól. Szívességüket ezúton is köszönöm. " I. 69. 66 V. ö. ZENTAI János 1978. 541-544. 66 Coloni autem habent domos a potiori ex contusa terra exstructas. Exigui attamen erjam ex mens lignis,... */ 36. 67 GARA Y Ákos 1911. 231, 247.; PENAVIN Olga I. 1965. 89-90, II. 1975. 4, 5. kép; valamint a Magyar Néprajzi Atlasz (a továbbiakban MNA) kérdőíves gyűjtédse: TAKÁCS Lajos 1963., FÜZES Endre 1965.; sgy. Harasztiban (Verőce m.) 1988. «8 GUNDA Béla 1936.; KISS Géza 1937. 25-29.; Sgy. etc.