Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
Tölgy fábúl építve Zsúfal fedve, és sövénnyel kerítve". Nyíradonyból és Prügyről nádból való méhkelencékre is találunk utalást, s ez összevág BALASSA M. Iván bodrogközi adataival, melyek szerint ott az 1920-as évekig nádból készültek a méhesek 128 . Egyetlen adat szól vályogfalú méhesről: Zalkodon írták össze Komjáthy József 8 öl hosszú, 4 öl 4 sukk széles vátyogfalú, gyékényfedelű méhesét. A méhesekben deszkapolcok ?solgáltak a Arasok vagy köpök tartására (Arasf 13, köpüt csupán 4 településen — Komoron, Lövőpetriben, Pátrohán és Visson — írtak össze). Arra is van adatunk, hogy a kastartó polcokat 3 sorban helyezték el: Jármi Menyhértnek a már említett pazonyi Simai-pusztán volt egy 6 öles, paticsbó\ való méhese „3. kass tartó polczal 4 elő deszkával", ami a SZABADFALVI által fényképen is bemutatott kispaládi formának felelhetett meg 129 . Több méhesnél ajtókat is összeírtak, de ezek sem kerített, hanem minden bizonnyal féltetős méheseken szolgáltak, hiszen e méhesek is csupán 1 — 1 1/2 öl szélességüek voltak. Néhány adatunkból az is kiderül, hogy a méheseknél valamilyen kerítést is emeltek, ezzel próbálták megóvni az építményeket az állatok kártételétől. A méhesek tetőhéjazata az esetek többségében nádbó\ készült (az ilyen adattal együtt összeírt méhesek közel 60%-át borította nádhéjazat), de volt néhány zsúp, gyékény, zsindely, szalma, sőt két cseréptető s méhes is. A méhesek helye az esetek többségében a kiskertben, a kertben, az udvari kiskertben, házikertben volt, de néhány adat a portán kívül épített méhest is említ. Komoron a „Kaszállón kivel lévő", Rakamazon „az szűrűs kertbe" épített, Acsádon pedig ,,a' külső méhes" is felbukkan, s az a tény, hogy Geszteréden és Komoron is több boglyát összeírtak a méhesek mellett, jelzi, hogy ezeken a helyeken is a portán kívül — a kertben vagy a kaszállón levő — építményeket vettek fel a listára. Méheskertrö\ csupán egy korábbi nyíregyházi jegyzőkönyvi bejegyzésből értesülünk (a városi elöljáróság 1827-ben a város erdejében ad egy vékás földnyi helyet a takosoknek e célra) 130 , s ez azt is jelenti, hogy területünkön az ilyenfajta tartásmód nem volt gyakori a múlt század közepe táján. Csupán egyetlen helyen, az Acsádhoz tartozó Bánházapusztán említették a méhész házát, s ez az ott folyt nagybani méhtartást feltételezi. A méhesek a portán nem csak különálló épületként, hanem más épülethez toldva is állhattak. Szentmihályon egy leégett marhaistálló oltásáról megjegyezték, hogy „hátulról hozzá könnyen jutni nem is lehetne, mert az épület hátulja méhes lévén, körül volt kerítve"; ezen kívül összeírtak pelyvással, hízóóllal, juheresszel és rakodóval egybeépített méhest is. Keresztúton nemes Orosz Gáspár portáján „A ház végibe lévő Méhes 8 Kas méhvel együtt" 80 forintot ért. Ezek azonban minden bizonnyal csak alkalmi megoldások lehettek (kis számuk legalábbis erre utal), a méhek szakszerű tartására az esetek többségében a kertben álló méhesek szolgálhattak. KUTAK Az alföldi emberek számára a jóvizű Arufak igen nagy jelentőséggel bírtak, hiszen nem voltak tisztavizű források, melyek megoldották volna az emberek és állatok vízzel 128 BALASSA M. I. 1971.93. 129 SZABADFALVI J. 1956. 462. 1 30 SzMLt. V. A. 101/c. Nyíregyháza város legrégibb iratai. 1827:4.
