Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK

(Bújon id. Nagy György adózónál volt „Egy Tengeri Kas Patsitból, Gömbölyű" 3 frt értékben), de nem tudjuk, hogy a többi, csupán a hosszúság méretével megadott fonott falú épületek közt voltak-e még más kerek vagy ovális alaprajzú épületek is. A tárolók hossza nagy szélsőségeket mutat, hiszen 1 öltől egészen 32 és 1/2 ölig terjedt; ha szűkítjük a kört, és egy—egy településen belül vizsgáljuk ezeket az épületeket, kitűnik, hogy az adófizetők kukoricatárolóinak többsége 1—6 öl között mozgott (Nagykállóban pl. az átlag 2,5 öl, Rakamazon közel 3 öl volt), míg a nemeseknél nem volt ritka a 10 ölnél hosszabb épület sem, s az átlag Nagykállóban pl. közel 1 öllel volt hosszabb az adózókénál. Az uradalmi górék egy részének hossza meghaladta a 20 ölet is, s egy—egy helyen csoportosan állították fel őket — mint fentebb erre már utaltunk. A górék szélessége a szellőzés érdekében majdnem egységesen 1 öl volt, míg az egész épület magasságára (beleértve a tetőt is) csupán egyetlen adattal rendelkezünk: Karászon Soós János összeírt „kukoricza góré"-ja 1.30 öl magas volt. A kukoricatárolók tetőhéjazatának anyaga nagy számuk ellenére sem mutat jelentős eltérést. Közel 400 épület tetőfedő anyagának vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a /?ác/héjazat itt is dominált (több mint 40%); ami meglepő, az azsindelytetős kukoricatároló építmények nagy száma, s nemcsak a megye északi—északkeleti (tehát a tiszai kikötőkhöz közeli) területein, hanem annak középső és déli részei nemesi és uradalmi épületein is: a zsindelyes tárolók aránya meghaladta a 35%-ot. A további sorrend zsúp, szalma és gyékény, de volt néhány deszka- és gaztetős épület is. 12 uradalmi góréról szereztünk tudomást, melyet cseréptető borított. Vermek Gabonatároló vermeken kívüli vermekre vonatkozóan van néhány adatunk, ezek azonban csaknem kizárólag nemesek, nagybirtokosok épületei között kerültek fel a listákra: föld feletti részük általában szarufákkal, nád- vagy zsúptetővel készült, földbe süllyesztett tárolórészüket pedig (tölgyfa-) deszkával bélelték ki. Hat településen kizárólag burgonya (krumpli, kolompér, krompér) tárolására használták őket (Balsa, Dada, Kékese, Lúgos, Demecser, Kenézlő), de Szentmihályon egy kis zöldségesvermet is öszszeírtak. Két verem mérete 4x2 és 15x2 öl volt, de Szentmihályon Dessewffy gróf birtokán egy ezeknél jóval nagyobb méretű és komolyabb értékű épületet is feljegyeztek (utóbbi 53 öl hosszú, deszkapadlásos, nádtetős építmény volt). Nem lehetett kicsi az a kékesei ko/ompéros verem sem, melybe az úrdolgára berendelt emberekkel keményen bánó uradalmi tiszt — egy panasz szerint — két zsellért bezáratott. Még egy, részben földbe mélyített veremfajtáról kell néhány szót szólnunk: ezek a jégvermek, amiket kizárólag nagybirtokosok és zsidó bérlők tulajdonában írtak öszsze. A földfelszín fölé nyúló, szarufára készített tetőszerkezetük nagy részét nádhéjazat borította (ugyanis a nád igen jó hőszigetelő), de feljegyeztek zsindelyes és szalmafedelű jégvermeket is. Pincék A pincék között mind földbe süllyesztett, mind pedig fennálló, föld szint levő