Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
font oldalú górékat, pl. Érkenézen írták össze Szlávy Károly birtokos ,,10 öles sövényből font Tengeri góréját 's abba lévő 500 azaz öt száz Zsák Csűs Tengerijét"; Kenézlőn a listán szerepelt egy „Hízó ól, felette vesszőből font tengeri góré" is. Kas névvel jelölt építményben 68 településen tartottak kukoricát; ebből 7-ben léces kast, egyben pedig deszka oldalú kast is feljegyeztek, pl. Bújon Ibrányi Józsefné birtokában volt „Egy Tengeri kas tölgyfa szulápokra, fenyő létz oldallal 's Sindely tetővel"; Oroson Kállay Péternél „Egy Tengeri Kass fűrészelt letzekbűl. Deszka alja, nád tetővel, culapokkal együtt" állt a lajstromban. A 1 Tsz. térképen a kukoricatárolók alapanyag szerinti megoszlását tüntettük fel. Sajnos, csupán 50 településről rendelkezünk az ennek megállapításához elégséges adatokkal, s éppen a megye észekkeleti részéből kevés az idevágó feljegyzés. BALASSA szerint itt a fonott kukoricakas dominált, s ez a rész Erdély és Kárpát-Ukrajna hasonló típusú épületeihez kapcsolódik 115 . A térkép szerint a sövényfalú kukoricatárolók az egész megyében elterjedtek, s még az óriási birtokkal rendelkező Andrássy Károly gróf Tiszadobon lévő tengerigóréit is sövényből fonták: ,,A' Piatzon lévő, két egyforma — 11 öl hosszúságú Góré nádfödél alatt — sövény oldallal". A fonott, vesszőből fonott, patits oldalú, sövény oldallal készült kasok, górék az összes, anyagukkal együtt összeírt építménynek több mint felét tették ki. A léces oldalú kukoricatárolók szinte kizárólag fenyőlécből készültek (egyetlen adatunk van Nyírbéltekről tölgylécből készült tengerigóréról), s kb. az összes építmény negyedrészét adták (Bogáton és Fényeslitkén rácsos oldalú tengerigórékat is összeírtak). Ilyen anyagú kukoricatárolókat szintén az egész megye területén feljegyeztek, s mind az adózók, mind a nemesek ill. nagyobb birtokosok építményei között szerepeltek, igaz, hogy az utóbbiaknál jóval több léces górét találtak. Néhány uradalomban egymás mellett több is állt belőlük: Bek Pálnénak a Tégláshoz tartozó uradalmában írtak össze ,,A' Nagy Tanyán Dél felőli a' Tanyára járó út mellett három sorba 15 újonnan épült Tengeri góré mind ... külön-külön 15 öl hosszúságú (?) szélességű és mindegyik zsendejjel fedve". Deszka oldallal a górék 1/6 részét készítették, de az adatokból nem derül ki, hogy milyen fa volt a deszkák alapanyaga. A Petneházán összeírt „hasogatott deszkákból" álló kas minden valószínűség szerint a fenti csoportba tartozó kukoricatároló építmények készítésének technikájára ad magyarázatot. Néhány település adatainak alapján lehetőségünk nyílt a kukoricatárolók anyagának összevetésére is (lásd a 11.sz. táblázatot!). Az adózók építményei között mind a négy településen a sövényből font oldalú kukoricatárolók alkották a többséget. Rakamazon igen jelentős volt a lécből készült kasok száma, Nagykállóban jóval kevesebb, Gáván és Keresztúton egyáltalán nem szerepel léces góré vagy kas az összeírtak között. Helyettük Nagykállóban a deszkaoldalú tárolók foglaltak el fontos helyet. A nemesek kukoricatárolóinak anyagában eltérések mutatkoztak az adózókéhoz képest. Nagykállóban és Keresztúton még a sövényfalú építmények voltak túlsúlyban, ám Gáván már a lécből készült kasok domináltak. A nagykállói nemesek igen gyakran készítettek deszkaoldalú górékat is. A kukoricatárolók külső megjelenésében nem sok változatosság mutatkozott. Hogy a levegő az építményben tárolt kukoricát minden oldalról érhesse, a tárolókat lábakra építették. Ezek a lábak túlnyomórészt tölgyfából készült czulápok, oszlopok 115 BALASSA I. 1960. 270.
