Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
culápokra és egy vályogfalra épített 4x2 ill. 5x2 1/2 öl alapterületű, nádfedeles építményről van szó) ugyancsak a kicsépelt szemes gabona tárolására szolgált. Néhány településen garmadás, garmadás ól, garmadás szín és garmada tar tó néven is összeírtak gabontartó épületeket, ezekről azonban csupán a nevük alapján sejtjük, hogy kupacban, csomóban lévő szemesgabona tárolására szolgáltak. Míg a nyírségi részen fekvő településeken összeírt, főleg nagybirtokosok tulajdonában lévő garmadások komolyabb építményeknek tűnnek, addig a Taktaközben feljegyzett garmadásszínek kisebb méretű, más kisebb épülettel (szekérszínnel, kamarával, peiyvás színnel) egymás mellé épített magtartóknak látszanak 108 . Az utóbbihoz kapcsolódó területen írtak össze magtartó- vagy magszíneket: ezek szintén szemes gabona tárolására szolgáltak. Prügyön egy 3x3 öles nádfedeles magszínt 25 frt-ra, Tardoson egy 3 öl hosszú „magtartó és pejvás színt" 12 frt-ra becsültek. Polgáron 30 magszínt írtak össze az adófizetők épületei között, ami e típus igen elterjedt voltára enged következtetni. A fenti becsértékek kisebb, jelentéktelenebb épületekre utalnak, míg a Dadán összeírt két nemesi tulajdonú, 200—200 frt-ot érő szemtartó és magszín komolyabb épületeket sejtet. Az Oroson számbavett életnek való szín nagybirtokon, a szérű mellett állt, s bár kis méretű volt (4x2 öl), kétfelé nyíló kapuval rendelkezett. Még egy szín néven feljegyzett épületről kell itt megemlékeznünk, amely azonban már nem tartozott a fentebb felsorolt, főleg faoszlopokon álló, kisebb befogadóképességű építményekhez: Gáván vették lajstromba a Jászói Prépostság tulajdonában lévő, kő culápokon álló nádtetős élet rakodó színt, mely igen komoly, 500 frt-os becsértékkel bírt. Szilárd falú gabonatárolók Áttérve a szilárd falú gabonatárolókra, első pillantásra az elnevezések sokszínűsége tűnik fel: élettartó kamara, életes kamara, élettartó (ház), életház, gabonaház, gabonás, élet(rakodó), életes magazin, tubus, s a legnagyobb számban fellelhető granárium (47 településen) és magtár (35 helységben). Közös vonásuk volt az, hogy mindegyikük a kicsépelt vagy elnyomtatott gabonaneműek tárolására szolgált, csak a tulajdonosok anyagi lehetőségeiből és ami ezzel összefügg: birtokaik nagyságából adódóan kisebb vagy nagyobb, szilárdabb vagy romlékonyabb anyagokból készített épületek voltak. Az egyszerűbb épületekhez tartozó, kizárólag gabonatárolásra szolgáló életes kamarák vagy élettárolók közül Tégláson írtak össze legtöbbet (35-öt); ezek legnagyobbrészt paticsfalú, deszka- vagy nádpadlásos, tölgyfa tetőszerkezetű, nád-, néhány helyen gazfedeles épületek voltak, de feljegyeztek „tölgyfatalpra" épített paticsfalú élettartót is. Egy részük különálló épület volt, de jónéhányat sertésóllal és/vagy szekérszínnel is egy fedél alá vontak. A nagyobb méretű gabonatároló épületek közé tartoztak az élettartó ház, az életes magazin vagy a gabonaház néven említett épületek, de a leírások szerint ezek semmiben sem különböztek a leginkább magtár vagy granárium néven összeírt építményektől, ezért ezután együtt tárgyaljuk őket. Tulajdonképpen az utolsó, leggyak108 Részletesebben lásd: PÁLL I. 1986/b. 242. A területhez kapcsolódó dél-borsodi részeken is ismert volt a garmadásszfn elnevezés: ide húzták be az elnyomtatott „garmadát" szelelés előtt - BALASSA M. I. 1980. 139.
