Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
BEVEZETÉS
végén meghaladta a 61%-ot (ez több mint 13 000 főt tett ki) . Az arányok a jobbágyfelszabadulásig sem javultak, amit FÉNYES Elek munkája bizonyít: 1839-ban írta, hogy ,,Szabolcsot számos nemesség lakja, melly részint gazdag, részint pedig nagyon is megosztozkodott... Jelenleg 2140 nemes nemzetség találtatik, 's ezek közt van 194 megyebéli táblabíró" 9 . E „megosztozkodott" réteg tagjainak lakásai, bútoraik, termelési eszközeik hasonlatosak voltak a jobbágyokéhoz 10 , s ezt igen jól tükrözik az általunk felhasznált források is. Különbségek elsősorban a nagyobb birtokkal rendelkezők épületeinél mutatkoztak, hiszen jelentős anyagi hátterük segítségével lehetőségük nyílt távolabbi vidékek építőanyagának beszerzésére, képzett mesterek fogadására, akik más területek építőgyakorlatának átplántálásával e vidéken soha nem látott elemeket, stílusokat honosíthattak meg. Azok a települések, melyekben az átlagot jóval meghaladó számban éltek nemesek (a Kisvárdai járásban Gyulaháza és Pátroha; a Nádudvari járásban Balkány, Földes, Kiskálló, Nádudvar, Nagykálló, Sáp és Újfehértó; a Dadái járásban Búj, Tiszadada, Gáva, Kemecse, Tiszalök és Oros; a Nyírbátori járásban Apagy, Besenyőd, Jákó, Kisléta és Petneháza) 11 építészeti gyakorlatukkal hatottak a környező községekre is, de magukon a felsorolt helységeken belül is jól nyomon lehet követni az egyazon társadalmi rétegen belüli vagyoni különbségek építkezésbeni megnyilvánulásait. Az adózókként számbavett lakosság sem volt egységes: ugyanúgy ide számították a ház és telek nélküli zselléreket, mint a jelentős vagyonnal rendelkező zsidó bérlőket, akik sokszor többszáz (néha többezer) holdas birtokon gazdálkodtak. Természetes, hogy az egy gyűjtőnév alatt összeírt, de különböző társadalmi rétegekhez tartozó családok lakóházai, gazdasági épületei éppúgy különböztek egymástól, mint a nemesség legalsó és legfelső rétegeié. Elemzésünkben megkíséreltük a különböző rétegek építkezését egymástól elválasztani, ugyanakkor a hasonlóságok kimutatására is törekedtünk. Munkánkban igyekeztünk a már korábban megjelent, a történeti anyagot néprajzi szempontok szerint feldolgozó tanulmányok tapasztalatait felhasználni 12 . Az anyag egy részét kisebb tájegységek 1 3 ill. témák 14 szerinti lebontásban a közelmúltban feldolgoztuk, azok nyomtatásban megjelentek ill. sajtó alatt vannak. Itt az egész forráscsoport elemzését próbáljuk elvégezni, s általa egy későbbi munkánkhoz szeretnénk a XIX. század közepére vonatkozóan összehasonlító adatokat elősorolni 15 . Ahol a fel8 LÁCZAY M. 1979. 91. 9 FÉNYES E. 1836-40. IV/217. 10 TAKÁCS P. 1985. 77. 11 TAKÁCS P. 1985. 71. 12 Közülük csak néhány, utóbb megjelent munka: BARABÁS J. 1954., BARABÁS J. 1970., BALASSA M. I. 1977., BALASSA M. I. 1985., BAKÓ F. 1969., BALOGH I. 1966., BALOGH I. 1980., ZÓLYOMI J. 1974. stb. Sajnos, a közelmúltban megjelent BARABÁS J.-GILYÉN N. által írt Magyar népi építészet (Bp. 1987.) c. összefoglaló munka eredményeit már nem állt módunkban felhasználni. 13 PÁLL I. 1983., PÁLL I. 1986/b. 14 PÁLL I. 1984/a., PÁLL I. 1984/b., PÁLL I. 1985/a., PÁLL I. 1985/b., PÁLL I. 1985/c, PÁLL I. 1986/a. 15 A „Változások Északkelet—Magyarország népi építkezésében a 18—20. században" című kutatási téma keretében a TMB belföldi tudományos ösztöndíja segítségével folytatunk kutatást.
