Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
dellyel „körül Zsendelyezett" fedelű szénamagazinját is listára vették, melynek éghető részeit 300 forintra becsülték. A fenti idézetben a szénatároló helyét is megjelölték. Hasonlóan a csűröskertben írtak össze Csegén és Tégláson is szénamagazint, de más helyeken (Kismadán, Zsurkon, Eperjeskén) is a csűrrel együtt, ahhoz építve találtak szénásólakat. Ugyancsak a kertben, annak végén leégett szénásólró\ készült jegyzőkönyv Gyulaházán, s Szakolyban is a kastély melletti kaszállón volt egy zsúppal fedett szénaraktár. Több egyéb épülettel (főleg istállóval, de juhakollal és kamarával) is egybeépítettek szénatartókat, ám azok legnagyobb része különálló építményként szerepel forrásainkban. Az egyetlen abarára vonatkozó adatunkra egy kopócsapáti nagybirtokos leégett épületei között bukkantunk. A néprajzi szakirodalomban a Tisza szabolcsi oldalán négy településről jelezték az abara nevű szénatároló használatát, közülük az egyik éppen az általunk is említett Kopócsapáti (ma Aranyosapáti) 97 . Arra vonatkozóan, hogy épületünk mozgatható tetős épület lett volna, semmilyen közelebbi adatunk nincs. Peiyvás és törekes A takarmányozáshoz felhasznált pelyvának vagy töreknek a tárolására szolgáló építményeket talán még több névvel illették, mint az előbb tárgyalt szénatárolókat. Leginkább elterjedt a peiyvás (23 település), a peiyvás ól (30 helység) és a peiyvás szín (20 település) megnevezés, de néhány helyen peiyvás ketz, peiyvás fészer, peiyvás eresz, peiyvás kunyhó, peiyvás csűr, peiyvás kamra, pelyvatartó, pelyvatartó szín, peiyvás magazin alakban is összeírták azokat. A polyvás (Bogát, Bogdány, Balsa, Tas, Sényő, Petneháza, Tura, Nádudvar, Kenéz lő ), pélyvás (Biri) éspé/vás (Oros) alakváltozatok is feltűntek forrásainkban. A törekes ól, törekes, törektartó, törekes szín néven számbavett épületek néhány rohodi és nagymadai adatot kivéve nagybirtokosok tulajdonában lévő takarmánytárolókat jelentettek s területi elterjedésük a megye keleti—északkeleti részére tehető (lásd a 7.SZ. térképet!). Ezen épületek anyagára vonatkozóan jóval több információval rendelkezünk, mint az imént tárgyalt szénatárolók esetében. Adataink azt mutatják, hogy szerkezetük a legtöbb esetben ágasokra, culápokra épült, egy részletesebb leírás szerint: „egy 12 öl hosszú, 3 öl széles új peiyvás szín mellynek oldala ágasokra, rendes faragott szarufákkal, és létzekkel, szalmával befedve új állapotú" (Lúgos, Szennyes-puszta). Kopócsapátiban egy „talpra készült" törekesólat is említettek. Az oszlopok közeit igen sokszor vesszővel fonták be: Rakamazon vesszőből, Balkányban fonott oldallal, Berkeszen, Bújon, Tiszaeszláron, Tiszadobon és Tiszadadán sövényből készült kerítéssel, oldallal ellátott pelyvásokat és törekeseket is összeírtak. A Tégláson számbavett „pelyva 3 lábas Kassal" valószínűleg szintén vesszőből font, a tengerikasokhoz hasonló építményt jelenthetett. A fenti épületeknél nem jegyezték fel, hogy azokat betapasztották volna. A patitsra, patits oldallal összeírt épületek ez utóbbira vonatkozhatnak. Nem volt ritka a nádfallal körülkerített peiyvás vagy törekes sem (Búj, Keresztút, Nyírbakta, Tisza97 PALÁDI~K. A. 1979. 458.
