Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
sein találtak olyan csűröket, amelyek valamilyen más épülettel kerültek egy fedél alá. Rakamazon 3, istállóval egybeépült csűrről szólnak az adatok (közülük kettő a lakóházzal egy fedél alatt lévő épületsorban kapott helyet), de a közeli Gáván 4, Balsán egy. Kisvárdán két csűrös istállót vagy ólat jegyeztek fel. Ugyancsak több településen írtak össze olyan csűröket, amelyek magtárral, szemtartó színnel kerültek egy fedél alá. Mindegyikük nagybirtokosok tulajdonában volt. Egy—egy adatunk szól juhakollal, rakodószínnel, szénásóllal és eresszel összeépült csűrről. A csűrök külső megjelenésére vonatkozó adataink többsége a tetőhéjazat anyagának közlésére szorítkozott. Azoknak a csűröknek, amelyeknek a fedőanyagát is közölték (327 ilyen épületről van adatunk), 2/3-a náddal volt borítva. Ebben az arányban benne vannak azok az épületek is, ahol a vegyes tetőnek egyik alkotóeleme a nád volt (pl. a nád és a gyékény, nád és szalma vegyes héjazatú csűrök). Ezeknél a nád a tető alsó részén peremet alkotva óvta azt a gyors kopástól; több adat szól olyan tetőkről, ahol a nádfedél „prémezetét" zsindelyből készítették. Néhány településen azt is összeírták, hogy a csűrre hány kéve nádat „vertek fel": Vasmegyerben Mózes Áron haszonbérlő csűrjenek tetején 3000, Demecserben Lázár József 11 és 1/2 x 6 öles új csűrjén 4000 kéve nád volt. Jóval több nád „ment rá" Zicherman Jákob keresztúti épületére: 9000 kéve nagyhalászi nádat vert fel a nádkötő a 16 és 1/2x7 és 1/2 öles csűrre. Jóval kevesebb csűrt fedtek zsúppal, s ezt a fedőanyagot alkalmazták más anyagokkal (nád, szalma, zsindely) vegyesen is. Őrben írták össze pl. Szabó Albert csűrjét, „mely fa ágasokon patsittal, félig zsindelyezett, tovább 'súppal fedett fedelekkel van ellátva". A zsúppal csaknem egyenlő arányban fedtek sza/má\ia\ is csűröket, s a nagyobb uradalmakból van néhány adatunk zsindelyes épületekre is. Gazzal, gyékénnyel csupán egy-két tetőt fedtek. Cserépfedél két uradalmi csűr tetejét borította. A csűrök befogadóképessége nagyságuktól függött. Igen sok adatunk van az ezekben az épületekben tárolt különféle terményekről, szálas- és szemestermésről. Legtöbbjük néhány tíztől néhány száz kereszt búzáról, gabonáról, zabról, árpáról számol be, de Drevenyák Ferenc taktakenézi „nagy csűrjében" 1000 kereszt gabonát találtak. A szálastakarmányok is helyet kaptak a csűrökben, pl. Vay Ferenc vajai csűrjében 20 szekér lednek széna, 6 kétmarhás szekér sarjú széna és 8 szekér kölesszalma volt az összeírás idején, s „Nemzetes Pápai András Rohodi köz birtokos" épületében odaégett „egy tsomó lednek, egy rakás törek, 's a padján lévő zsúp" is. Egy tanúvallomásból kiderül, hogy dohányt is tároltak — igaz, csak ideiglenesen — egy nyírbélteki csűrben. A kicsépelt vagy elnyomtatott szemesgabonát szuszékokban vagy hombárokban tárolták a csűrök egy részében (Bácsaranyoson 4, Demecserben és Érkenézen 3—3, Napkoron 1 ilyen tároló volt egy—egy csűrben). Az összeírásban néha igen nagy menynyiségű, csűrben tárolt terményről szerezhetünk tudomást. Kralovánszky Andrásnak az Oroshoz tartozó császárszállási nagy tanyáján épült csűrjében 335 köböl gabona, 80 köböl búza, 95 köböl árpa, valamint 10—10 köböl „paszoly", lednek és „kölös" volt az összeírás idején. Bácsaranyoson Eördögh Anna asszonynak négy „jó készületű" kádja, nemes Szlávy Károlynak Érkenézen és Domjánovits János görögkatolikus lelkésznek Tímáron szóró rostája is volt a csűrjében.
