Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
gén pl. „Az udvaron egy 5 öles góré, alól apró marha ólakkal"). Jónéhány adatunk van még szekérszínekkel, istállókkal, más egyéb színekkel és külső kamarákkal egy fedél alatt lévő baromfiólakról. Az egymagában álló baromfiólakat igen sok esetben úgy építették, hogy azokban a különféle baromfiak egymás mellett (vagy éppen alatt) kaptak helyet. Sápon hármas aprómarhaólakat, Szentgyörgyábrányban aprómarhák rekeszes ólját írták össze, de 9 településen együvé épített liba- és tyúkólat, 3 más helységben pedig kacsa- és tyúkólat is feljegyeztek. Pulykaólakat és deszka galambdúcokat csak nagybirtokosok épületei között vettek számba. A baromfiólak falának anyagát nem túl sok helyen jegyezték fel, leginkább az éghető alkotóelemek szerepelnek a listán. Több településen pacsit és sövényfalú épületeket is összeírtak, s Keresztútról sárral megtapasztott sövényfalú aprómarhaólról is tudomást szerezhettünk. Ezen épületek többségénél szerepel az alkotórészek között az épület vázaként szolgáló ágas is, akárcsak a nádfa/\a\ készített baromfiólaknál, melyek használatáról két helyről, Budaábrányból és Keresztútról vannak adataink (mindkét helységben nemesek és nem nemesek baromfiólai is készültek nádból). Sárból rakott falú tyúk- és libaólakat Gáván írtak össze az adófizetők épületei között, míg egy deszkafalú tyúkólat Tiszaeszláron jegyeztek fel báró Wesselényi Farkas udvarán. Egy kivétellel valamennyi vályogfalú baromfiólat nagybirtokosoknál vették fel a lajstromba. A tetőhéjazat anyagával együtt megadott baromfiólaknak közel 4/5-ét nádfedél borította, s néhány nemes épületét zsindellyel is fedték. Pár helyen zsúptetőt is talál tak (Bezdéden pl. egy „felvert zsúppal fedett" baromfiaknak való ólat írtak össze), s elvétve gyékény- és szalmafedél is felbukkant. A fentiekben csupán azokkal az épületekkel foglalkoztunk, melyek kifejezetten a baromfiak részére készültek. A néprajzi szakirodalomban több helyen találunk rá adatokat, hogy faluhelyeken és tanyákon igen sokszor semmiféle épületet nem építettek a baromfiaknak, azok éjszakára vagy a fákra, vagy meglévő épületek alá, esetleg azok padlására húzódtak 88 . Jegyzőkönyveink között is rábukkantunk olyan utalásokra, melyek a fentieket bizonyítják: Magyon „a kamarába apró marhája és dohánya égett oda a sidonak", míg Szentgyörgyábrányban a külső kerülőház óljában marhákon és sertésen kívül libák és tyúkok is bennégtek. A fentebb leírtak viszont azt bizonyítják, hogy — ha nem is voltak olyan gyakoriak ezek az épületek mint pl. a disznóólak — a falvak többségében sem az adózók, sem a nemesek között nem volt ismeretlen a baromfiaknak készített ólak használata. A baromfiólak kapcsán ki kell térnünk egy speciális építményre, melynek nevére a szakirodalomban másutt eddig még nem bukkantunk rá. A néprajzi irodalomban koplaló néven említett helyek és kezdetleges építmények egyike sem illik az általunk feldolgozott forrásokban leírtakhoz: itt egyértelműen valamilyen állathoz kapcsolódó építményről lehet szó. Az Új Magyar Tájszótár még kéziratben levő szócikkei között szerepel Demecserből a koplaló ,tyúkól' értelemben használt jelentése 89 , melynek alapján recens néprajzi gyűjtés segítségével pontosan meg lehetett határozni ezen épület jellegét. Egy mezőladányi adatközlő ,paticsból készült kis épület tyúkoknak' érte88 DÁM L. 1975. 133., KISS L. 1954. 365., PÁLL I. 1984/d. 11. 8 9 Köszönettel tartozom Paládi—Kovács Attilának, aki volt szíves — Lőrinczy Eva engedélyével — az Uj Magyar Tájszótár cédulaanyagából kikeresni és részemre átadni a fenti adatokat.
