Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
Az istállók tetőszerkezetére utaló adatok a legtöbb helyről szarufás megoldást említettek, de a megye nyugati, délnyugati részének 3 településéről szelemenes szerkezetet is kimutathatunk: Tiszadobon egy elégett istállóból egy szelemen ágas is megmaradt, Szováton 2 szelemen ágos és szaru ülés is szerepelt a megmentett faanyagok között, s talán a Püspökladányban összeírt, két oszlopon álló istálló is ilyen módon készülhetett. A födém- és tetőszerkezet anyagát - mint fentebb már említettük — a források néhány helyen együtt adták meg. Ezek többnyire azonos fafajtákból készültek: legelterjedtebb volt a tölgy, különösen a Rétközben és a Nyírségben, míg a fenyő a megye északi, Tisza melletti településein dominált. Égerfábó\ inkábba Rétközben készítették az istállók tetőszerkezetét, míg az egyéb puhafafajták (nyár, nyír, fűz) felhasználása elenyésző volt. (Lásd a 9.sz. táblázatot!) Legtöbb adat — az összeírás jellegéből következően — az istállók fedőanyagára vonatkozik. Itt szinte ugyanazokat a következtetéseket vonhatjuk le, mint a lakóházaknál: a felhasznált anyagok zömmel megegyeztek, csupán az arányukban volt néhány helyen eltérés (lásd a 10.sz. táblázatot!). Nádat az egész megyében alkalmaztak tetőfedésre, s aránya néhány településen (Büd, Dada, Gyulaj, Tiszabercel, Tiszadob, Tura) a 90%-ot is meghaladta. Szalmát elsősorban a Nyírség középső és déli részein, zsúpot az északi, Tisza menti településeken használtak nagyobb arányban, míg a gyékény a Taktaközben, a gaztető pedig a Nyírség déli részén fordult elő számottevő mennyiségben. Zsindely- és cseréptető csupán néhány nagyobb birtokos istállóját borította. A fentiekben a lakóházaktól elkülönülten álló istállókat taglaltuk; a házzal egy fedél alá épült istállókat külön nem tárgyaljuk, hiszen faluk, tetőhéjazatuk anyaga legnagyobbrészt megegyezett. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy néhány településen igen sok, lakóházzal egybeépült istállót írtak össze, Rakamazon pl. 80,5%, Tímáron 42,8%, Demecserben 51,4%, Kenézlőn 46,4%, Pócspetriben 61%, Újvencsellőn 32,6%. Az, hogy zömük a megye északi részén feküdt, az Észak-Magyarországon gyakori hasonló alaprajzi elrendezésű épületekkel hozható kapcsolatba. Az istállók helye a portán különböző lehetett: a néprajzi szakirodalomból tudjuk, hogy többnyire a házból jól szemmeltartható helyre építették őket, de ez a forrásainkból nem derül ki. Több településről említették, hogy az istálló az utcafélen vagy az út mentében, esetleg az utcára háttal állt, ami valószínűleg a telekhatáron, a kerítés vonalában álló épületekre utal. 8 településen voltak ólaskertek (kert, szérűskert, dohányoskert, külsőkert, majorkert néven is említették őket), ahol istállókat is találtak az összeírok. Közülük 6 helység a nyíri Mezőségen (Büd, Dada, Polgár, Szentmihály, Tiszadob és Tiszalök), kettő pedig a Nyírségben feküdt (Nagykálló és Téglás). Nem tartozik jelen munka tárgykörébe az ólaskertek vizsgálata (mások különben is megtették már ezt 68 ), csupán azt szeretnénk megjegyezni, hogy úgy tűnik, forrásaink keletkezésének időszakában az ólaskertek benépesülése már megkezdődött: Nagykállóban 43 házat írtak össze a külső kertekben, s Szentmihályon is számbavettek néhány kertbéli 6 8 BALOGH I. 1960., GOMBÁS A. 1965. A nyíri mezőségi ólaskertek a Tisza túloldalán fekvő taktaközi ill. az attól nyugatra, északnyugatra eső dél-borsodi területekhez kapcsolódtak. Id. BALASSA Ml. 1980.
