Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
GAZ DASÁG I ÉPÍT MENYEK AZ ÁLLATTARTÁS ÉPÍTMÉNYEI ISTÁLLÓK A belterjes, istállózó állattartás építményei között igen jelentős helyet foglaltak el az istálló vagy ól néven említett építmények. A kétfajta elnevezés elterjedését nem tudtuk helyhez kötni: mind az istálló, mind azóV elnevezés az egész megyében használatos volt, bár voltak olyan települések, ahol vagy csak óz egyiket vagy csak a másikat említették (Nagykállóban pl. csak istállókat írtak össze, még az „ólaskertben" is). Ha az ól elnevezést nézzük, a Nyírség középső és déli részeinek falvaiban bizonyos túlsúly figyelhető meg. Összetételében csupán a szarvasmarhákra vonatkozóan szerepelt az ól megnevezés {marhaól, tehénól, borjúól, sőreól, bivalyok ólja, baromól), a lovak tartására szolgáló építmény minden esetben lóistálló néven került fel a listára. Az egyes településeken belül sok esetben külön szerepeltek istállók és ólak is, bár azt nem tudtuk igazolni, hogy az istállónak nevezett épület több, egy fedél alatt álló ól összefoglaló neve lenne 65 . Sőt inkább az derült ki forrásunkból, hogy szinte „véletlenszerűen" használták hol az ól, hol az istálló elnevezést a lábasjószágok tartására szolgáló építményeknél: Kopócsapátiban pl. megégett istállót említettek, de az ó/padra és üres ólba rakott szénáról beszéltek; Tiszadobon az istállóba ment ki a tanú, de az ól ajtaját zárta be onnan kijövet; Pazonyban „új istálló vagy borjú ól" szerepelt. Nagyhalászban pedig lóistálló és marhaól volt együvé építve. Az istállók építésénél felhasznált anyagok tulajdonképpen a lakóházakéhoz voltak hasonlatosak. Az épületek falazatának anyagát 16 településnél tudtuk táblázatban is rögzíteni (lásd a 8.sz. táblázatot!): patics vagy sövényfalas istállókat 6 helységben írtak össze 50%-nál nagyobb arányban; a vályogfalú épületek csak két mezőségi településen, Bűdön és Tiszadobon haladták meg az összes istálló felét; sárfalat 4 helyen, vertfalat pedig csak egy községben írtak össze 50% fölött. Meglepő a nádfalas istállók viszonylag magas előfordulási aránya, de két helyen deszkából készített épületeket is említettek. Kállósemjénből napraforgó-kóróból készült, szalmafedeles marhaólról is tudomást szerezhettünk. A felmenő fal nélkül épült ólakra, az ún. földólakra (melyekkel a néprajztudomány nem is egy jeles képviselője igen behatóan foglalkozott területünkön 66 ) az összeírások 65 DÁM L. 1980. 140. 66 EBNER S. 1929., KISS L. 1922. 222., KISS L. 1936., KISS L. 1954. 365.
