Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
ami deszkamellvédes, az oszlopok között karfákkal ellátott tornácokra utal. Kőből készített tornácoszlopos házakat Gáván írtak össze, ahol 5 nemesi háznál (közülük az egyik új volt) találtak ilyet. TÜZELŐBERENDEZÉSEK Mind az összeírásban, mind pedig az iratanyagban igen nagy számban találtunk a tüzelőberendezésekre és a kéményekre vonatkozó adatokat, ám ezek a használt terminológiák különbözősége miatt nem mindig egyértelműek. A néprajzi szakirodalom Szabolcs megye egy részét a nyílt- és zárttüzelős terület érintkezési zónájához sorolja, ahol mind a nyílt (kandalló), mind a zárt (kemence) szobabeli tűzhelyek előfordultak, mégpedig legtöbbször egymás mellett, ugyanazon helyiségben 53 . Adataink a fenti megállapítást alátámasztják, sőt olyan területeken is kimutatják a kandallók múltbeli jelenlétét, amelyekről eddig nem tudott a szaktudomány. Először a lakószoba tüzelőberendezését vizsgálva kezdjük azt a kandallókkal. BALOGH István egy korábban megjelent cikkében egy 1792-es Szabolcs megyei rendeletből közöl adatokat, melyek közül a kandallóra vonatkozó eképpen hangzik: „Nagy kárára van az erdőknek az is, hogy a lakosok kandallókban való szüntelen tüzeléssel élnek, ezért is meghagyattatik ugyan, hogy egy kis kandallót ételfőzésre tarthatnak, de mindennek legyen kívül fűtő kemencéjek, hogy azt minden gazzal befűthessék, különben a kandalló is le fog rontatni" 54 . Azért idéztük ilyen hosszan a fenti rendeletet, mert adataink egy részét általa érthetjük meg világosan. Forrásaink 10 szabolcsi településről közölnek kandallókra vonatkozó információkat. E települések a megye egymástól jelentős távolságban lévő pontjain fekszenek (lásd a 3. sz. térképet!), így a belőlük nyert kép általánosnak tűnik. A 9 helységben kandalló, egy településen kürtő néven feljegyzett tüzelőalkalmatosságot mind a nemesek, mind az adófizetők, sőt Bogdányban a városháza épületében is használták. Egy részükről kiderült, hogy főzésre is szolgáltak, pl. Tuzsér: „a Tűz a kandallóba hol főztek elhamvadott"; Keresztút: „tűz ugyan volt a' kandallóba, de csak silány — éppen akkor rakták a' tűzhöz a' fazekakat"; Kisvárda: „bent a' szobába a' Kürtő alatt nád tűz mellett Kolompért főzött". Olyan adatunk is van, hogy a kandallót fűtésre is igénybe vették (Mihálydi: ,,A' Férjem akkor nap Báthorba volt a' vására, estve jött haza a' mikor nagyon elfáradván mint mondotta egész sokkig melegedett a' kandalló előtt"). A kandalló gyakoriságára utal a balsai példa: a lista elején még igen részletesen írták össze az épületeket, így az egymást követő sorszámok alatti házak külső-belső jellemzőit, anyagát, beépített alkotórészeit is feljegyezték; az összeíró azonban megelégelhette ezt az — egyébként nem is követelt — részletezést, s aztán csak a legszükségesebbek közlésére szorítkozott. Kezdeti buzgalmának eredménye pl. a 6. sorszám alatt összeírt, Révész Sándor adófizető tulajdonában volt kétszobás lakóház, melynek tüzelőberendezéseket is magában foglaló bekezdése a következő: ,,A' ház belső alkotó részeit: két kandallót, két boglya kemenczét, patkát, ablakot, ajtókat, ajtó feleket és a' kéményt is ide értve becsültük 37 forintra." A 7., 12., 20. 53 DÁM L. 1982. 82-83., BARABÁS J.-GILYÉN N. 1979. 68-69., TÓTH J. 1961. 202. 54 BALOGH I. 1966. 294.
