Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
boles, Viss) és a szalma (Mihálydi) alkalmazásában a nemesek és a nem nemesek épületeinél. ALAPRAJZ A lakóházak alaprajzi elrendezéséhez igen kevés adat áll rendelkezésünkre, így azokból messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. A forrásban fellelhető utalások megerősítik a néprajzi kutatások megállapításait, melyek szerint a megyében a lakóépületek hosszanti tagolódása, az ún. egysoros elrendezés volt elterjedve 48 . Több településen a lakóházak összeírásakor számbavették az egy tetőszék alatt lévő helyiségeket (Kenézlőn pl. „a ház pitvar Kamora és Istálló egy fedél alatt"; Zalkodon ,,egy Jobágy háza... Kamora ház pitvar egy fedél alatt patsit falra"; Balsán: ,,A ház falait, a' vele egy végtiben 's öszve köttetésben lévő kamara marha Istáló és szekér szín falait" stb.); az adatokból arra következtethetünk, hogy legáltalánosabbak a háromhelyiséges (szoba + pitvar + kamra) lakóépületek voltak. Az egymás végébe ragasztott helyiségek számától és minőségétől függően több más alaprajzi variáció is létrejöhetett: a fenti példában láttuk a szoba + pitvar + kamra + istálló megoszlást, de néha magtár, pince, másik istálló vagy ól is csatlakozhatott a meglévő helyiségekhez. Az összeírok jónéhány esetben kéthelyiséges, szoba + pitvar alaprajzi elrendezésű lakóépületeket is számbavettek. Kenézlőn pl.: „A ház pitvar 3 öl hosszú 2 öl széles fenyőfa tetővel, nád padlással, zsupp fedőlékkel, sár falból"; Pócspetriben: ,,háza egy szobára"; Rakamazon: ,,3 öl széles, 4 1/2 öl hosszú ház vert falakonn, fa kémény, fenyő tető, zsupp fedél" 15 frt becsértékkel; Szabolcson: „Ház pitvarral 5x3 öl" stb. A lakóház hosszanti tagolódására vonatkozóan érdekesek az olyan épületek, melyeknél a pitvar mindkét, egymással ellentétes oldalán lakószobák voltak. Ezeket általában ott írták össze, ahol több család lakott egy épületben. A forrásokban „az egy pitvaron átellenben levő kettős ház" (Balsa), „Az egy pitvaron által levő kettős ház" (Kenézlő), „kettős ház" vagy „két ház egy fedél alatt" (Gáva) formában szereplő lakóházak az utolsóként említett községet kivéve elég kis számban fordultak elő, de a szakirodalomból tudjuk, hogy a megye más részein is megvoltak, a Rétközben pl. „kétvégű" házaknak nevezték őket 49 . A nagyobb vagyonnal rendelkezők, főleg nemesek és zsidók portáin több szobára készült lakóházakat is összeírtak, de ezek nem a hagyományos népi építkezéshez tartozó épületek voltak. Ide tartozónak tartjuk azonban a Pócspetribe települt német eredetű lakosság többszobás lakóházait, ahol a szobák — ha csak kettőt írtak össze belőlük — az utcai részen egymás mellett voltak (ún. kétsoros elrendezés), ha hármat, akkor az egyik a pitvar túloldalára került 50 . Ilyen épületekkel a megye más településein is találkoztunk (Bújon pl. Szarvas Sámuel adófizető „Lakó háza fallya Tíz öl hosszú ötöl széles oldal szobával Deszka padlással vályog fallal nád fedéllel"), de elterjedésüket az adatok szűkössége miatt nem tudtuk felvázolni. A fentebb vázolt hosszanti tagolódástól eltérő megoldásokat is találtunk forrásainkban: főként a nemesség építkezésénél írtak össze görbe (Vaja, Csege, Balmazújvá48 KISS L. 1930. 8., DÁM L. 1982. 67. 49 KISS L. 1930. 8. 50 DÁM L. 1982. 75-77.
