Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
északkeleti részének Tisza melletti települései esetében nem tudunk ilyen jellegű vizsgálatot végezni, mivel adataink erre nem adnak lehetőséget. Az elszórt adatokból csupán annyi derül ki, hogy mind tölgyből, mind pedig fenyőfából készítettek tetőszerkezeteket ezen a területen is. Néhány településen lehetőségünk nyílt az adófizetők és nemesek épületei tetőszerkezetének alapanyag szerinti összevetésére (lásd az 5.sz. táblázatot!). Tölgyet általában az adózók épületeinél használtak fel nagyobb arányban (Bogdány, Bököny, Téglás, Viss), bár ettől kissé eltérő adatokkal is találkoztunk, pl. Túrán vagy Kéken majdnem azonos volt az arány. A fenyő használata — mivel azt minden esetben vásárolni kellett — inkább a nemesi építkezés sajátja (Bököny, Kenézlő, Téglás vagy Viss), bár a fentebb említett, fenyőfát használó településeken mindkét társadalmi rétegnél igen magas volt e faféleség aránya, így Szabolcson és Túrán a fenyőnek közel egyforma volt a részesedése mind a nemesek, mind a nem nemesek lakóépületeinél. Néhány más faféleséget is említhetünk, amelyeket szinte kizárólag az adózók épületeinél írtak össze. Közülük a lápokon növő ébernek volt nagyobb jelentősége, bár csak néhány településen és ott is csak elvétve használták lakóházak tetőszerkezeteként, kivétel Gégény, ahol több mint 40% volt a részesedési aránya. Több keményfa (kőris, bükk, szil) és puhafa (nyár, nyír, fűz) tetőszerkezetről van adatunk, ezek azonban csupán néhány lakóháznál szolgáltak erre a célra. Újfehértó a ritka kivétel, ahol az adózók épületei között 30-nál fűzfából készült szerkezetet írtak össze. Ritkán találtunk a tetőszerkezet formájára vonatkozó adatokat forrásaink között, ezek is általában áttételesen adnak csak bizonyos támpontot. A tetőszerkezet alkotórészeinek felsorolásánál néhány esetben ,,farszarufát" is feljegyeztek, ami kontyolt tetőre utalhat. Balkányban nemes Gödény József asztalos megégett házánál 11 bokor szarufa mellett 8 szál farszarufa is volt. Egy új benehalmi kocsmaházat ,,két végin való egész farozattal" írtak össze, Kislétán meg Béres György adózó leégett házánál 5 bokor szarufán kívül 2 bokor farszarufát vettek számba; utóbbi adat is mindkét végén eresztett vagy kontyolt tetőre vonatkozik. Ugyancsak kontyolt megoldást sejtet a Nyíregyházán és Pazonyban „szarufákkal 's farozattal" összeírt formula; két vasmegyeri háznál lajstromba vett „3 végső szarufa" az egyik végén, a „6 végső szarufa" pedig mindkét végén kontyolt tetőt jelölhet. A sápi paplaknál összeírt egy pár „csonka szarufa" esetleg azt sejtetheti, hogy az épület egyik vége csonkakontyosra volt kiképezve; a Cserepeskenézen leégett kisnemesi háznak téglából készült tűzfalai omlottak le a tűz alkalmából, s a téglási paplaknak is mindkét vége tűzfalas volt. Keresztúton Hapmán Heszkli zsidó boltos háza a reparálás után mindkét végén új deszkázatot kapott, s Pazonyban is összeírtak egy „csinosan" kigyalult deszka virtelekkel készített új cselédházat. Valamennyi utóbbi adat nyeregtetőre utal. A tetőszerkezet formájára vonatkozó más adatokat az adózók épületeinél nem találtunk, ellenben a vagyonos nemesek, nagybirtokosok nagyméretű épületeinél (udvarházaknál, kastélyoknál) néhány esetben megjegyezték, hogy azok tetőszerkezete székre, álló székekre (Szabolcs, Tura, Bogdány, Gáva, Prügy, Taktakenéz) vagy fekvő székre épült (Zalkod). Szabolcson egy olasz tetős, Tiszaeszláron egy fort olasz fedéllel, Nagykálióban két frantzia fedélre épült kúriát is összeírtak, de ezeknek a népi építészetre gyakorolt hatása nem mutatható ki ebben az időszakban 41 . 4 1 Lásd a következő oldalon!
