Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
ilyen anyagból készült épületfalak aránya (80 és 60%). Még a rétközi Gégényben is, ahol pedig KISS Lajos szerint csupán az 1870-es években csináltak először vályogfalat 22 , mintegy 50% volt a vályogfalas épületek aránya az adózók házai között, s Kéken és Paszabon is 20%-ot meghaladóan részesedtek az összes épületből. Még három további közép-nyírségi településen (Kiskállóban, Nyírbaktán és Székelyben) volt magasabb a vályogfalas lakóházak aránya a megyei átlagnál (27—34%). A sárfalaknak több fajtáját különböztették meg az összeírásban, de mi a táblázatban összefoglaltuk ezeket. Egyértelműen a sárfalakhoz tartozónak tűntek a sár, sárból rakott, rakott sár, gyúrt sár, fetske sár és a földből rakva formulák. Részben ide tartozónak véltük, bár a pontosabb meghatározás híján külön kategóriába soroltuk a cu/ápokon álló és az ágasokra épült formában összeírt falakat, ahol a faoszlopok közét sárral rakhatták ki, mint arra a Paszabon feljegyzett „gyúrt sár Ágasok közzé", „sár ágas közzé rakva", „sárbúi ágas közzé" formulák utalnak (Rakamazon „culápokon álló 's vertfalból készült" házat is összeírtak, ami a falba lévő faoszlopok térközeit kitöltő anyagok széles variációs lehetőségeire utal). Egyes településeken viszonylag nagy számban írtak össze falban lévő oszlopokat (pl. Madán, Vasmegyerben), de az azok közét kitöltő anyagokat nem említették meg. Ezek lehettek sárból, vályogból, vesszőből is, ami a fentebb elmondottakat erősíti. (Mivel azonban nem mindenütt és nem minden esetben tüntették fel, hogy az épületek falában voltak-e oszlopok, nem tudtuk külön értékelni az ún. favázas falakat, pedig azok elterjedésének bemutatása újabb tanulságokkal is szolgálhatott volna.) Vannak olyan helységek is, ahol a sárfalakon belül többféle fajtát is elkülönítettek (Bújon pl. sár, gyúrt sár és rakott sár is szerepelt, Paszabon pedig még a sár ágasra is megvolt a fentieken kívül.) A térkép tanúsága szerint sárból nagyobb mértékben a Nyírség középső és déli részén építkeztek (Bököny, Kiskálló, Kisléta, Őr), de a Rétköz néhány településén (Búj, Paszab) és a bodrogközi Kenézlőn is az átlagnál jóval magasabb volt a sárfalú épületek aránya. A vertfal alapanyaga ugyancsak föld, az ebből való falkészítés azonban az előbbiekétől eltérő technikát igényelt. Az adatok tanúsága szerint vertfalat elsősorban a megye északi részén, a Tisza melletti néhány településen (Gáva, Bércei, Ibrány, Rakamaz) készítettek előszeretettel. Némi korrekcióra szorul KISS Lajos azon megállapítása, hogy a Rétközben „a vert fal az 1880-as években kezdődött" 23 , hiszen az összeírás szerint Gáván 58,2%, Bérceién 34,6%, Ibrányban 27,6%, a szintén a Rétközhöz sorolt Bújon pedig közel 50% volt a vertfalú lakóházak aránya már az 1840-es években! A Nyírség középső részén is alkalmazták ezt a falkészítési technikát, hiszen Hugyajon 56,3%, Keresztúton pedig közel 20%-ban találtak ilyen falú lakóépületeket. Igen sok adatunk van a sövényből készült, területünkön szinte kivétel nélkül patsit, patits, patics formában összeírt falakra, hiszen szerves anyaga miatt könnyen áldozatul eshetett a tűzvészeknek. Nem ilyen egyértelmű a kép a táblázatunkban sövény („patics") címszó alatt közölt számsor esetében, hiszen nem kevesebb, mint tízféleképpen jegyezték fel a listán; ebből hatban az ágas és a patics együtt szerepel, egyben az ugyanezt jelentő „szulápra patics" összetétel olvasható. Három településen külön jelöltek sövényfalat is (Bérceién „patsit ágasokon" és „sövény tapasszal" formában írták le az ebbe a kategóriába sorolt faltípust — igaz, az utóbbit csak egy helyen olvas22 KISS L. 1981. 40. 23 KISS L. 1932. 1.
