Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Összegzés

ÖSSZEGZÉS Munkánkban egy 1840-es évek első felében készült összeírás anyagának feldolgozásával Szabolcs megyének a jobbágyfelszabadítást közvetlenül megelőző népi építkezését Hl. annak keresztmetszetét kíséreltük meg felvázolni. Mivel az összeírás a nem nemesi lakosság számára kötelező volt s a nemesek is részt vehettek benne önkéntes alapon, úgy véljük, az adatok elégségesek a fenti célkitűzés megvalósításához. Forrásaink fontosságát bizonyítja, hogy általuk lehetőségünk nyílt olyan rekonstrukciós vizsgálatok elvégzésére, melyekben számszerűleg is értékelhettük a jelenségeket, s egyes változatuk arányait, elterjedtségüket is kimutathattuk az adott korszakban. Jónéhány esetben sikerült a különböző társadalmi rétegek építkezésének elkülönítését is elvégezni, így lehetővé válta köztük lévő azonosságok ill. különbségek bemutatása is. A legtöbb adat a lakóházakra vonatkozott, így a legrészletesebben ezek néhány fontos meghatározó elemét tárgyalhattuk. A veremházakkal kapcsolatban arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az 1840-es években a legszegényebb társadalmi rétegeknél néhány településen összeírtak pár ilyen épületet, a megyei lakóház-állományban elfoglalt arányuk nem volt számottevő. Bizonyára a jobbágyfelszabadítást követő nagyarányú zselteresedés, nincstelenné válás hatásaképpen alakult ki azaz állapot, melyet a néprajzi szakirodalom századunk 30-as éveiben lefestett, tehát a földházak, burgyék építésének elszaporodása a tárgyalt korszakot követő időszakra tehető. A lakóházak alapozásának tárgyalásából az derül ki, hogy csupán kevés helyen készítettek alapokat az épületek alá; gerendatalpas lakóépületeket főként a megye északkeleti részén találtak, ami ezen terület beregi, szatmári kapcsolataira utal. Deszkapadlót csupán nagyobb vagyonnal rendelkező nemesek, zsidó bértők ill. papok lakóházainál írtak össze (s ott sem minden helyiségben), ami alátámasztja a néprajzi kutatások azon megfigyeléseit, hogy a népi építkezésben az agyagpadló dominált. A házfalak tárgyalásánál már több adatra támaszkodhatunk, mint az előző részterületek esetén. Az elemzés során kiderült, hogy területünkön a földfalak voltak túlsúlyban. Érdekes, és az eddigi kutatásoknak részben ellentmond az a megállapítás, hogy a vályogfalak már a tárgyalt időszakban is igen jelentősek voltak megyénk néhány területén: arányuk a Nyírség és a Rétköz pár helységében 50% fölötti volt, a nyíri Mezőség néhány településén pedig a 80%-ot is meghaladta. A fenti adatok azt mutatják, hogy nem volt annyira egyértelmű az összefüggés a mocsaras terület — sövényfalas lakóház között, mint azt a kutatók egy része állítja (meg kell jegyezni, hogy a falvak a mocsaras területeken is a kiemelkedő hátakra települtek, így az épületek az árvizeknek és a belvizeknek alig voltak kitéve!), s a rendelkezésre álló építőanyagokon belül variációs lehetőségek sokaságára nyílt lehetőség. Ezt látszik alátámasztani a sárfalak nagy változatossága is. Sárból az adatok szerint leginkább a Nyírség középső és déli részein építkeztek, de a Rétköz és a Bodrogköz néhány településén is az átlagot