Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
IPARI ÉPÜLETEK
zata — annak ellenére, hogy bennük tűzveszélyes munkát végeztek — nem tükrözte ezt az állapotot: szalma, nád, zsúpfedelű pálinkaházakat említettek (Kopócsapátiban egy új pálinkaház „kű kémin"-nel, ,,súp fedéllel, simán kötve" került fel a listára), s éppen ezek miatt maguk az épületek kis becsértékkel bírtak; a nagyobb értéket a pálinkafőző berendezések, az üstök, kádak, csövek, stb., maga a „masina" jelentették. SALÉTROM- ÉSSZÓDAFŐZŐK A salétromfőzés jelentős bevételt jelentett egyes települések lakosságának a puskapor feltalálása óta. Megyénkben a történeti anyagban több helységben találkozunk salétromgyűjtésre és -főzésre vonatkozó adatokkal 154 , s ez a gyakorlat egészen a tárgyalt korszakig fennmaradt. Legtöbb salétromfőző karámot Demecserben írták össze (szám szerint 19-et, melyből 4 nemesek, 15 adófizetők tulajdonában volt), ám a nevükön kívül más információkat nem közöltek róluk. Keresztúton egy „nádból, ágasokra" készült karámot jegyeztek fel. NYÁRÁDY Mihály foglalkozott tüzetesebben a megye salétromfőzésével, s cikkében kitért a karámnak nevezett főzőhelyek kérdésére is. Kutatásai szerint ezek az építmények szabadkéményes, zárható kalyibák vagy kunyhók voltak. Adatai szerint még Ibronyban is főztek salétromot 155 . Szentmihályon is öszszeírtak egy, a „Debretzenyi Tktes Salétrom Főzés Directoriuma által fen tartott, szükséges edényekkel el látott salétrom főző karám"-ot, de mivel a „szüntelen árvíz miatt" erről a kezelője lemondott (sorsára hagyva a kádakat és egyéb, a karámban lévő ingóságokat), 1845-ben a helyi salétromfőzés valószínűleg megszűnt. Pedig Szentmihály igen jelentős salétromtermelő helység volt, a Rákóczi-szabadságharc idején pl. az itteni férfiak fele mentesült a katonai szolgálat alól a salétromfőzés zavartalan folytatása érdekében 156 . Nagykállóban báró Vay Miklós tulajdonában írtak össze cserepes salétromházat és egy depositoriumot. Tudunk még egy, a nyíregyházi határban álló salétromkarámról is, ám bővebb információink erről sincsenek 157 . A karámokon kívül a salétromszérűkön álló, az összesöpört salétrom tárolására szolgáló színeket is számbavették. Demecserben 14 porszínt vettek fel a listára; négy helyen csupán porszínt írtak össze (egy portán kettőt is), salétromfőző karám nem volt ugyanazon tulajdonos birtokában. Ebben az esetben azt feltételezzük, hogy néhány karám közös tulajdonban lehetett (erre NYÁRÁDY Ibronyból közölt adatot 158 ). A mosáshoz szükséges szóda előállítása, a hozzá szükséges alapanyag beszerzése a szikes területeken volt lehetséges; forrásainkban néhány helyről erre vonatkozó adatokkal is találkoztunk: Nemzetes Kralovánszky András az Oroshoz tartozó nyíregyházi szállásán egy 2x2 öles, kapuval is ellátott széksós színt birtokolt, a Si mai-pusztán pedig szintén nagybirtokos tulajdonában volt egy széksó magazin és egy szódafőző ház. Nyíregyháza-Sóstón igen komoly méretű szódafőző és szódaégető épületeket vettek szám154 NYÁRÁDY M. 1958., KOVÁCSA. 1981. 155 NYÁRÁDY M. 1958. 192., 181. 156 A szentmihályi sa létrom főzésre lásd még: GOMBÁS A. 1978. 46-47. 1 5 7 SzMLt. IV. A. 102/a. 1838. Nyíregyháza mezőváros tanácsülési jegyzőkönyvei. 158 NYÁRÁDY M. 1958. 181.
