Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
IPARI ÉPÜLETEK
közte levő olaj ütő házzal, kő kéményel, padlással, Tégla falakon, melynek hosza 7 öl, szélessége 3 öl, bent levő sajtókkal együtt 2000 frt". Több adatunk van egyszerűbb, paticsból készült olajsajtó-házakról is (pl. Bököny, Keresztút, Kércs, Pazony stb.). Az olajos magvak közül a napraforgót először hajalni kellett, hogy aztán a többi munkafolyamatot elvégezhessék. A hajalás malomkövek között történt, melynek során a napraforgó-szemeket héjra és bélre választották szét (Nagyhalászban és Nagykállóban írtak össze „napraforgó haja ló" malmot). A hajalás után a darálón ledarálták a sajtolnivalót, majd az így nyert masszát gyúró fenyő fa Tekenőben vagy gyúró ládában (Pazony) összegyúrták. Az összegyúrt anyagot megpörkölték (ezért volt pl. a fentebb említett gávai olajütő házakon kémény!), majd a sajtó házban kisajtolták belőle az olajat. A prés (vagy sajtó) hossza Pazonyban (itt 2 sajtó is működött) 4 és 2 öles volt. A berendezéshez tartoztak még vékák és olajos vödör is a pazonyi olajütőben. PÁLINKAFŐZŐK A jobbágyi—paraszti pálinkafőzést az 1836. évi VI. tc. hatályba lépése előtt a földesúri előjogok erősen korlátozták, ám a törvény életbelépése után saját szükségletre és eladásra szabaddá vált a pálinkakészítés mindenféle alapanyagból. Ennek következtében ugrásszerűen megnőtt a kifőzött pálinka mennyisége. Valószínűleg a törvény hatására szaporodtak el megyénkben is az adófizetők tulajdonában lévő pálinkafőző készülékek és az ezek befogadására szolgáló kisebb—nagyobb építmények. Forrásainkban a megye 44 településéről egy híján 100 pálinkafőzőt említettek (lásd a 14.sz. térképet!). Egy részük igazi nagyüzem, valódi szeszgyár volt (FÉNYES Elek 1839-ben külön kiemelte az országosan is jelentős „gőzműves pálinkafőző intézeteket" Szentmihályon, Bíriben, Téten és Tiszabezdéden 151 ), de ezek most nem tartoznak vizsgálatunk körébe 152 . A pálinkafőző vagy pá fin ka házak, valamint a pálinkafőző karámok között azonban szép számmal voltak adózók tulajdonában lévő, kisebb méretű épületek is (utóbbi elnevezés a megye északkeleti részében volt használatos, s kapcsolódott a Beregben használt terminológiához 153 ). Püspökladányban a legegyszerűbb épületek közé tartozhatott az a 12 helyen feljegyzett építmény, melyben a pálinkafőző üstöket tartották („pájinka üst házzal együtt"). Az, hogy a listán kiemelték, ha az üst külön házban volt, arra utal, hogy nem mindenütt építettek külön épületet a pálinkafőzéshez (korábban idéztük azt a kislétai adatot, mely az egyik ház konyhájában történt pálinkafőzésre vonatkozott). A kisebb pálinkaházak a lakóházak építésénél is felhasznált anyagokból készültek, s a leírások szerint egyszerű épületek voltak. Egy részüket a porta épületeivel építették egy tető alá, s tulajdonképpen csupán egyetlen tágasabb helyiséget foglaltak el, Nagykállóban pl. egy kamarához toldották a paticsfalú, 5 1/2x31/2 öl alapterületű pálinkaházat. Jónéhány helyen istállóval, szekérszínnel vagy magával a lakóházzal építették egy fedél alá a pálinkafőző helyiségeket. Gyürén ágasra épült a pálinkaház, Ben ken pedig paticsfalú pálinkafőző karámot írtak össze. Az épületek tetőhéja151 FÉNYESE.1836-40.IV/215. 152 A megye nagyüzemi pálinkafőzőihez lásd: PÁLL I. 1985/a. 153 CSISZÁR Á. 1985.
