Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
szakban. Adataink a fenti megállapítást nem támasztják alá: az egész forrásanyagban csupán 40 ilyen jellegű épületet vettek számba. Még ha az adatok hiányos voltára való tekintettel megtízszerezzükszámukat, a megyei lakóházállományban elfoglalt arányuk akkor sem számottevő. A néprajzi kutatások során kimutatott jelentős számú földház nagyarányú nyírségi elterjedését a falvak lakosságának szociális körülményeivel magyarázzák a kutatók. 18 . Elképzelhető, hogy a jobbágyfelszabadítást követő nagyarányú birtokaprózódás és az ezt eredményező zselléresedés hatására valóban ugrásszerűen megnőtt az igen kevés építőanyagot igénylő veremházak száma, de ezt nem rendes, hanem kivételes helyzetnek kell tekintenünk. A falvak korábbi képéhez hozzátartozhattak a különböző társadalmi rétegek lakóépületeiben mutatkozó különbségek is, így a nagyobb birtokosok, nemesek, földesurak kis számú kúriái mellett a legszegényebbek néhány földbe süllyesztett lakóháza is megtalálható volt a településeken. Az arány csak kivételes helyzetekben és időszakokban borult fel 19 , de aztán történelmi méretekben mérve rövid idő alatt helyreállt a korábbi állapot. ALAPOZÁS Forrásaink a lakóházak alapjára vonatkozó feljegyzéseket csak ritkán tartalmaznak, hiszen azok általában nem tartoztak az épületek éghető szerkezeti elemei közé. Kivételt képeznek a fagerendára épített lakóházak, melyekre Balsáról, Benkről és Kopócsapátiból vannak adataink; az első településen Révész György adófizető háza készült talpgerendákra, a két utóbbi helyen nagybirtokosok épületei: Benken gróf Vay Ábrahám udvarháza épült „talpra, ágasokkal, patsital, nád fedelei", a harmadikon Eördögh Dániel földbirtokos kovácsháza és juhászainak lakóháza volt „talpon álló". A néprajzi vizsgálatok tanúsága szerint e terület a szomszédos beregi, szatmári népi építkezés területéhez kapcsolódik, ahol a talpas, favázas építkezés igen elterjedt volt 20 . A megye belsejéből is rendelkezünk fundamentomra épült lakóházakra vonatkozó adatokkal, de ezeket is kivétel nélkül nemesi tulajdonú épületeknél írták össze: Lúgoson nem jelölték meg az árendába kiadott új ház alapjának anyagát, de Őrben egy, Bogáton pedig két tégla fundamentomú, vályogfalú lakóépületet írtak össze. Utóbbi helyen még egy vályog alapozású nemesi házat is felvettek a listára, ám ennél meg a fal anyagát nem ismerjük. Gáván Zsoldos János uram lakóházának alja készült faragott /fó'ből és téglából, s ugyanitt a Jászói Prépostság tulajdonában lévő juhászház is kő fundamentumra épült. E helységben nem meglepő a kő használata, hiszen a Tisza szemközti oldalán nem nagy távolságra feküdt a keresztúri kőbánya, ahonnan nagybirtokosok házaihoz, közösségi épületekhez nem egy alkalommal szállítottak alapnak, falnak való anyagot. 18 DÁM L. 1982. 17. 19 BALASSA M. I. 1985. 124. 20 GILYÉN N.-MENDELE F.—TÓTH J. 1975. 46.
