Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
IPARI ÉPÜLETEK
IPARI ÉPÜLETEK Az ipari épületek közül fentebb már említettük a tégla- és cserépégetéshez kapcsolódó kisebb—nagyobb építményeket, itt most a főleg szintén nagybirtokosok, vállalkozók tulajdonában ill. bérleményében álló malmok, pálinkafőzők, salétrom- és szódafőző épületekről szólunk a településeken elfoglalt helyük ill. arányuk függvényében rövidebben vagy kissé hosszabban. MALMOK Szabolcs megyében a szárazmalmok olyan területeken is elsőbbséget élveztek, és szinte kizárólagosak voltak, ahol pedig vízimalmok hajtására alkalmas folyóvizek is rendelkezésre álltak. Gondoljunk itt a Tiszára, amely bő vízhozamával úszó hajómalmoknak adhatott volna helyet. Ám hogy mégsem ez volt a helyzet, az azzal magyarázható, hogy Magyarország második legnagyobb folyójának e szakaszán óriási volt a tutajforgalom — mint fentebb azt az építőanyagoknál már láttuk. Emiatt találunk a közvetlenül a folyó mellé települt községekben is szárazmalmokat, s furcsa módon a ma már homokjáról ismert Nyírség belső részeibe, az észak felé folyó erekre, lefolyásokra települtek a vízimalmok 145 . Ez utóbbiakról alig néhány adatunk van az összeírásokban, s velük semmi újabb adalékot nem tudunk hozzátenni a KISS Lajos által írt tanulmány megállapításaihoz. Szélmalmokról is történik említés a statisztikai kiadványokban, forrásainkban azonban csak Kisvarsányról említenek egy zsindelytetős, szélhajtotta malmot „kint a' mezőn" 2000 frt értékben, s a megye másik végén, Nádudvaron is feljegyeztek egy 20 forintot érő „kis szélmalmot" 146 . A XIX. század közepe táján, a felfutó gabonatermelés hatására, a megtermett „szemes élet" megőrlésére igen nagy számban működtettek szárazmalmokat az egyes településeken. Szabolcs megyei átlagban községenként kb. 4 szárazmalom őrölt, de több helyen tízen felül volt a számuk (Földesen és Nádudvaron 18-18, Szentmihályon 13, Nyíregyházán 12 stb.). A malmok többnyire a falvak központjában vagy a települések szélén, kiöblösödő, könnyen hozzáférhető és megközelíthető helyeken álltak, ám a XIX. század közepe tájáról már több olyan adatunk van, hogy a falutól távol, uradalmi központokban is működtek szárazmalmok (Nádudvar, Nyíregyháza— Nagycserkesz, — Kiscserkesz, — Újtelek, Pazony, Tas stb.). A könnyen hozzáférhetőség kedvezett a forgalmuknak, de az ártó szándékú embereknek is, hiszen így őrzésük megnehezedett, s a nagy értéket képviselő malmok gyak145 KISS L. 1938. 146 A szabolcs megyei szélmalmokról lásd: PÁLL I. 1984/c.
