Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK

ban említ szőlőbeli építményeket. Ezek egy része nagyobb birtokosok tulajdonában lévő, komolyabb méretű épület volt (Madán pl. egy 10 öles borházban 8 nagy kád, három hordó, egy sajtó, 11 puttony került fel a listára), s néhány helyen vincellérházat is találtak a közelükben (Apagy, Mada, Őr, Pazony, Szentgyörgyábrány, Tas, Újfehértó). A szőlőkben azonban rendszerint csak kisebb borházakat, pajtákat, kunyhókat, kalyibákat írtak össze mind a nemesek, mind az adófizetők birtokában. Többségük (már ahol a nevükön kívül más adatokat is közöltek) nádfedeles, 2—3 öles épület volt; öszszeírtak közöttük patics- és vályogfalas, deszka- és nádpadlásos, sőt padlás nélkülieket is. Külön értékelték a szüretelő eszközöket is, melyek közül a borsajtó volta legjelentősebb és néha igen nagy értékű és méretű alkotmány. Számára egyes helyeken külön színt emeltek a pajta mellett (Téglás, Tiszadob).