Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Krumplisverem, Bethlen u. 2. — 1982. SZNM F. 39. 675. Az emlékezet szerint a tyúkólak mindig vályogfalúak voltak, bár az egyik idézett adat esetleg megengedi azt a következtetést is, hogy nádfallal készült. Az önálló tyúkólak nagyon gyakran bogárhátú tetó'vel bírtak. Az állattartás építményei közül még kettőt kell megemlíteni : a birka színt és a borjúólat. Mindkettő először a református pap udvarán fordul elő

164

, közülük a birkaszín paraszti használatáról is viszonylag korán értesülünk, 1840-ben : „Leányok oskolája szomszédja Pap György... azt panaszolja, hogy Leányok Tanítója Szűcs András — a' kert mellett épült Birka színjéhez töltését lehúzatta.. ."

165

. Azonban sem ez, sem a külön borjúól nem vált a későbbiekben széleskörben használttá. A gabonát Bárándon a kamrákban zsákokban, hombárokban, szuszikokban tartották. A termény tárolására szolgáló magtárak paraszti szinten nem terjedtek el. Minden bizonnyal ilyen tároló építmények voltak azok a különálló kamrák, melyeket a református egyház javainak 1809-es összeírásában a paplaknál „külső" kamraként, 164 1839: „A T. Prédikátor jelentette h. a' Parocian egy Birka színt akar Tsinaltatni a' maga költségén. .." — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 35., az építményt a későbbiekben többször is említik, így pl. 1872. : „... a' többi újra építendő borjú ól, tyúk ól, pelyvás szín a' disznó óllal egy vonalban a' sikátor felől keritést képező alakban állíttassanak fel". — BREI Presbiteri Jegyzőkönyvin. 1860—1877.190. 165 BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 39.