Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

B. L. jegyű tégla az 1900-ban épült református paplakból. SZNM F. 39. 721. tus parókia téglái B. L. jegyűek, tehát ekkor már működött a Balogh-féle téglagyár. Ezek az égetők nemcsak téglát készítettek, hanem cserepet is, ezt hazai cserépnek nevezték. Annak ellenére, hogy a faluban téglagyárak működtek, a paraszti építőgyakorlat alig használta a téglát. A falazott tornácoszlopok, a tornác burkolata, a kémények készültek esetleg téglából, a házak alapozása már ritkábban, a falaknál pedig csak a legmódosabbak éltek a helyi téglaégetés adta könnyebb beszerzési lehetőséggel. Az építkezésekhez szükséges faanyag beszerzése meglehetősen nehéz volt Bárándon a XVIII—XIX. században. A falunak nem volt erdeje, legfeljebb a temetőket övező kis facsoportokból jutottak hozzá némi husángnak való fához. Az ilyen gallyfákat a szerényebb kivitelű tetőkhöz tudták felhasználni szarufának, fedélfának, lécezésnek. Minden bizonnyal a XVIII. században is hasonló lehetett a helyzet, mert már 1745-ben is vásárolni kellett azt a négy szál gerendát, mely a paplak kéményéhez kellett

68

. Hogy ekkor honnan szerezték be a fát, nem tudni, de mikor a Nótáriusnak 1752-ben épületfára van szüksége, akkor a „Sz. Jóbi" erdőre mennek

69

. Az 1770-es úrbéri összeírás során is azt vallották, hogy „Sem épületre, sem pedig 68 „Vettem négy szál gerendát Parochialis Házhoz kéménynek". — HBmL V. 608/a. 6. Városgazdái Elszámolások 1742—1805.19., idéziOSVÁTH P. 1875.192. is. 69 Szentjobb, Bihar m., HBmL V. 608/a. 6. Városgazdái Elszámolások 1742—1805. 50.: „Notar. Uram Számára az ígéret szerént adván egy szekeret Sz. Jóbi erdőre épületnek való fáért..."