Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
A széna tárolására szolgáló magazinok helye már kevésbé kötött, ezek is rendszerint a telek szomszéd felőli oldalán állnak, párhuzamosan a kerítéssel. Nem ritka azonban, hogy a szénamagazint keresztbe fordítják, s mintegy lezárja a gazdasági udvart. A nagyméretű tömbtelkeknél, és a halmazosodás miatt torzult formájú portákon ettől az általános elrendezéstől eltérő megoldások is tapasztalhatók. Legjellegzetesebben ezek a saroktelkeken figyelhetők meg, gyakori, hogy ilyen esetekben az istálló a lakóépületre merőlegesen kiépül az utca vonalára. Ilyen esetekben az is lehetővé válik, hogy egy külön bejárattal, a lakóház bejárati homlokzata előtti résztől elválasztott gazdasági udvart kerítsenek el. Altalánosnak mondható az a törekvés, hogy a lakóház udvari homlokzata előtt is virágos kertet alakítanak ki. Ez a kert általában nem haladja meg a két méter szélességet, és szinte mindig lekerített. A nagyméretű telkeken gyakran tapasztalható, hogy a gazdasági rendeltetésű épületek után is kerítést húznak, a mögötte, a telek lábában levő veteményeskert védelmére. A kutak a telek belsejében helyezkednek el vagy a lakóház és az istálló közötti részen, vagy kifejezetten az istálló előtt. A telkek kerítése a XVIII. században nagyobbrészt nádból készülhetett, hisz ekkor még a templomot is ilyen övezte : „Ez a torony az imaházzal nádkerítéssel függ össze, amely 10 öl és 5 geom. láb szélességben, 24 öl és 3 geom. láb hosszúságban öleli át" 50 . Egy 1847-es adat a nádkerítés kivitelére is utal : „Az Ekklésia Udvarán levő nádkerítésről a' korcz vesszőt lopva le oldozgató szomszéd Kerékjártó István fiai 2 — két ezüst forintra büntessenek meg.. ." 51 . Még 1861-ben is kerítette az egyházi ingatlant nádkerítés: „Egyház gondnok jelentvén, hogy kerítéshez való nádat kellene venni; de hogy hol vegyen — itthon-é, vagy máshol? A' gyűlés határozatát kéri. A' rossz út végett most más faluból hozni nem lehetvén: azért csak itthon kell nádat venni. Korczolni való vesszőért pedig menjen el a' Gondnok Újfaluba." 52 A korcolt nádkerítés úgy készült, hogy a telekhatár, a pécék vonalában kis árkot ástak, és ebbe ültették bele tövével lefele a nádat, majd két oldalról jól megtömték. Ezt követően, a kerítés magasságától függően egy vagy két helyen mindkét oldalról mellé tették a korcvesszőt és ezt szintén vesszővel összekötötték, megkorcolták. Az 1980-as évekre nádkerítés már nem maradt fent, emléke erősen elhalványult, de például még ma is azt tartják, hogy „azért görbék a pécék... mert a nádkerítést arrébb taposta...". A nádkerítéssel, lényegében azonos technikai kivitellel készültek a napraforgókerítések, melyek az emlékezet szerint, a nádkerítésekhez hasonlóan nemcsak a telek oldalhatárokon, hanem az utca felől is álltak. A sövénykerítés elsősorban a két telek között vagy a telkek lábjában volt. Bárándon a sövénykerítés alatt nem a különböző irányú fonással kialakított kerítéseket értik, hanem az élő sövényből készülteket, melynek fő anyaga a líceum volt. Sövénykerítés nyomai egyébként még ma is megfigyelhetők a Vénkert körül néhány szakaszon. 50 Az 1766-os vizsgálat eredeti latin szövegét 1. SZABÓ J. 1911. 110., magyar fordítása BALASSA I. 1982. 160. 51 BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 89., 1847. december 2. 52 BREI Presbiteri Jegyzőkönyv III. 1860—1877. 21., 1861. január 27.
