T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BATÁRI Zsuzsanna: A kenyér szerepe Göncruszka táplálkozáskultúrájában
Kenyérpótló ételek 151 A teljesség igénye nélkül befejezésül álljon itt néhány kenyérpótló étel. Göncruszkán egészen az 1970-es évekig a kemencékben sült (nem ritkán a kenyérrel vagy a kaláccsal) a faluban kedvelt töltelék' 52 - vagy tőtike -, amely a húsvéti ünnepek egyik fő eledeleként a szentelmények közé tartozik. A szentelésre vitt kis, kerek, kisütött töltelék tetejére keresztet is formáztak kelt tésztából. A töltelék említése a kenyérről szóló írásban azért helytálló, mivel a húsvéti étkezések alkalmával a töltelék a felkarikázott főtt kolbász, tojás és a feldarabolt sonka mellett a kenyér szerepét töltötte be. Ez már csak azért is érdekes, mert a széles körben felhasznált „töltelék"' 55 levesben a „lábatlan tyúk" elnevezést kapta, tehát húspótlékként szerepelt. Ugyancsak a kenyeret pótolták a krumplival. Ezt elkészíthették úgy is, hogy háromnegyed vödörrel a sparheltra raktak, leborították egy tállal, majd a tállal együtt mozgatták. „Ez vót a hajas krumpli. Mikor jói megsült, letisztítottuk, tejjel ettük, főleg ha nem vót kenyér."' 54 A pászka is kenyérpótló volt; lisztet, vizet és sót gyúrtak össze, ezt a tésztát a sparhelt tetején megsütötték, és a rántott leves vagy libaleves alá tördelték. Az Észak-Magyarország-szerte készített kovásztalan tészta máshol laksa, laska nevet visel. 1 " Göncruszkán a laskának nevezett étel úgy készül, hogy a lisztet kevés sóval, kis cukorral, egy tojással, szódabikarbónával és aludttejjel közepes puhaságú tésztává gyúrják, elnyújtják, és a fél centiméter vastag tésztát kockákra vágják. A tésztát a sparhelt tetején sütötték meg, ha késett a kenyérsütés. Ennek a laskának az egyik változata a soros laska, ami annyiban különbözik a fentebb leírtaktól, hogy sikáláskor, azaz a tészta nyújtásakor egyszer megkenik hideg zsírral. A tésztát újra hajtják, majd ugyanúgy kockákra vágják fel, mint az előző esetben, majd kevés zsíron, palacsintasütőben kisütik. Ezt az ételt még ma is készítik, habart ételek és különböző levesek után második fogásként fogyasztják. A kenyérpótlóként fogyasztott máléról és a borsos pikérőla fentiekben már volt szó. 151. GUNDA Béla a kenyérpótló ételek közé sorolja a lepényeket, lángosokat és a kásaféléket is.; CUNDA Béla 1935. 275-277. 152. A töltelék hozzávalói: tojás, áztatott zsemle, szalonna, só, bors, petrezselyem, élesztő, liszt, zsemlemorzsa. Részletes összetételét Id. Régen és ma: Egy abaúji falu táplálkozáskultúrája az elmúlt évtizedekben, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra - kézirat BATÁRI Zsuzsanna. 153. Más néven tőtike, de teljesen elhatárolódik a káposztatölteléktől. 154. C I. közlése, római katolikus, szül. 1926. 155. Az 1960-as években Tornában még mindennapos étel volt a laksa, amit liszt, víz, só, esetleg aludttej vagy pezsgő hozzáadásával gyúrtak, és a takaréktűzhely lapján sütöttek meg. Elterjedése az Ung és Zemplén megyék felöl a Sajó vonaláig terjed, az északi sávban laksa, loksa, délen laska változatban.; PALÁDI-KOVÁCS ATTILA 1997. 144.; A göncruszkaiak egy kérdés-felelet formájában őrizték meg a laska elnevezést: a „Mit főzött anyád?" kérdésre -libaleves esetén - a válasz az volt: „Libaleves, laska."; A Heves megyei Karácsondon szintén víz, liszt és só keveréke adta a laskát. ENA - 111-69.
