T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI Zsuzsanna: A kenyér szerepe Göncruszka táplálkozáskultúrájában

krumpli vót, nem ez a kisvárdai, ez nem jó, olyan üveges, ez olyan jó parázs vót".

55 Új krumplit nem tettek a kenyérhez. Ha megfőtt a krumpli, krumplinyomón lenyomták, és úgy dagasztották a kenyértésztába. „Attúl olyan könnyű vót a kenyér, olyan szivacsos."

56 „Ha krumpli vót benne, elég jó erősre kellett kovászolni.'

57 Öt-hat kenyérhez egy 4-5 literes fazékban főztek krumplit. A teknő végében lévő fészekbe tették a lisztet és az erjesztőanyagot is a krumpli mellé, majd az egészet fakanállal megkavarták. Ezután kovászfát és abroszt tettek a teknőre, a kovász „éjszaka ott forrt, pötyögött magának".

58 Reggelre megkelt, három literből körülbelül öt liter lett. „Télen vigyázni kellett rá, hogy meg ne fázzon a tészta, ha megfázott, olyan keletlen vót, az olyan szalonnás vót az alja. így hidegben dunnát, meleg abroszt vagy párnát is tettek a teknőre, illetve berakták az ágyba, és ráborították a dunnát. Másnap hajnalban keltek az asszonyok, hogy sóval (minden kenyérhez egy szűk fél marok só kellett) és langyos vízzel bedagasszák a tésztát. „Addig dagasztottam, míg a kezemrű le nem vált, olyan vót, mint a selyem az a tészta".

60 „Akkor jó a kenyér, ha izzad a padlás.™ Ez utóbbi szólás azt takarta, hogy ha az asszonyok keményen végzik a munkát, akkor dagasztás alatt megizzadnak. „Hólyagosodott, szálkás volt, pattogott az ember keze alatt'.

62 A teknő mellett rézsút állva az öklükkel végigmentek a tésztán, egyik, majd másik oldalon, ezután összehajtották, majd újrakezdték a dagasztást az öklükkel, Kelesztés Dagasztás után még a teknőben is hagyták kelni a tésztát, a belisztezett tésztára keresztet rajzoltak, majd abroszt tettek rá, és amíg kelt, befűtötték a kemencét. A fűtést ízikkel(a marha által lerágott kukoricaszár), szőlővenyigével, napraforgógóréval, mákszárral és pezdornyával (a kender fás részével) végezték. „Lassan kellett tüzelni... Jártam rakni a tüzecskére. '5 Ha nem kelt eléggé a kenyér, bevágták a tetejét, „hogy akkor jobban kél, hogy akkor még ott a kemencében is kél".

64 Ha nem tettek semmit, a kenyér lapos maradt. Ha viszont túlkelt a tészta, „kicsit megráztuk, oszt visszaesett".

65 „Ha igen kélt, megnyomdostuk még egyszer.'"

56 Előkészítették, belisztezték a fa szakajtókat, és szervétát tettek a nem fából készült szakajtókba.

67 55. Ny. J. közlése, római katolikus, szül. 1911. 56. C. I. közlése, római katolikus, szül. 1926. 57. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 58. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 59. C. I. közlése, római katolikus, szül. 1926. 60. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 61. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934.; „Addig kell dagasztani, mig az ereszről, gerendáról csorog a viz." - szerepel a Calga-mente táplálkozását bemutató tanulmányban. CS. SCHWALM Edit 1984. 241. 62. Cz. Gy.-né közlése, római katolikus, szül. 1929. 63. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 64. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 65. T. J.-né M. M. közlése, református, szül. 1918. 66. T. J.-né közlése, római katolikus, szül. 1934. 67. A faluban többségében fából készült szakajtókat találtam, egy adatközlő emiitette a vesszőből font szakajtót. És egy a szalmaszakajtót. (C. I. közlése, római katolikus, szül. 1926.)