T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

SÁRI Zsolt: A gazdálkodás szervezete és lehetőségei Muraszemenyén 1945 és 1990 között

járt a gazdasági év munkaerő-igényének két nagy időszakra bomlásával, a nagy munkamennyiséget követelő tavasztól őszig tartó csúccsal, és a mélypontot is magában foglaló ősztől tavaszig tartó időszakkal. A mezőgazdasági üzemekben dolgozók munkaerő-igény kihasználás szempontjából három csoportra oszthatók; 1. állandóan, egyenletes intenzitással dolgozó „törzsgárda", 2. megfelelő munkával ellátott, de egyenlőtlen intenzitással dolgozók, 3. időszakosan foglalkoztatott csoport.

40 A háztáji foglalkoztatottsági szempontból tehát azért jelentős, mivel az időlegesen, vagy éppen tartósan szabad munkaerőt köti le. Ez, pedig szoros összefüggésben áll a paraszti munka morális megközelítésével, hiszen a paraszti munka természetes velejárója volt, hogy a család minden tagjának a gyermektől az idősig munkát biztosított.

41 Arra már utaltunk, hogy a kollektív gazdaság bevezetésével megváltoztak a korábbi munka- és üzemszervezeti formák, átalakultak a családi gazdaságok. A következőkben azt próbáljuk meg fölvázolni, hogy a szövetkezeti gazdálkodás és a háztáji gazdálkodás rendszerében milyen üzemszervezeti formák alakultak ki. A korábbi, klasszikus paraszti üzemszervezet vizsgálatakor felállított kritériumrendszer (a termelés integráltsága és nagysága, szerkezetisége, specializáltsága, az önellátásra való termelés aránya) keretei közé nehezen illeszthető be a kollektivizált mezőgazdaságban élő népesség üzemszervezete. E kísérlettel, amire a háztáji gazdaságok specializáltsága ad felhatalmazást, még is megpróbáljuk azt a folyamatot ábrázolni, amely a családi gazdaságok üzemszervezetét jellemezte. Kiindulópontként kell kezelnünk azt a tényt, hogy a szocialista típusú, közös gazdaság mellett jelen voltak az üzemszervezeten belül az önálló mezőgazdasági termelés konkrét formái és tartalmi jegyei. SZABÓ László a paraszti munkaszervezet továbbéléséről beszélve

42 az objektív - „közvetlen piaci ellátás, munkaerő-gazdálkodás, fizetés-kiegészítés, bizonyos nagyüzem és piac közötti rés eltüntetése" - feltételek meglétének a szubjektív, tradicionális tényezőkkel való kapcsolatát fejti ki. A közös gazdálkodás mellett léteztek tehát különböző olyan munkafolyamatok, amelyek egy-egy üzemformának is megfelelnek. Minden munkaszervezeti rendszer célja a főfoglalkozás melletti bérek, keresetek kiegészítése, plusz jövedelmek szerzése. „A tsz időszakban adtak háztáji földet, a tsz tagoknak egy holdat adtak. És ugye voltak alkalmazottak, azok 800 négyszögöl földet kaptak. Ezt a tsz megművelte mindenkinek, úgy hogy munkadíjat fizettünk utána, de nem sokat kellett fizetnünk utána, de kellett. Állatokat tartottunk, szarvasmarhákat tartottunk. Nekünk kettő volt Én is a téeszben dolgoztam, tsz tag voltam, sofőr voltam. A tejet akkor még megvették, volt ilyen tejcsarnok itten, oda hordtuk, itt volt a központba. A feleségem is volt tejkezelő. Disznókkal foglalkoztunk, disznók voltak, azokat le lehetett adni. A tsz beszállította őket, volt hetente egyszer-kétszer mindig volt szállítás, a szomszéd községben, 40. SZABÓ László 1997. 508-509. 41. SZABÓ László 1997. 511. 42 a két korszakot emberi életek, generációs kapcsolatok, aktív tevékenységi sorok kötik össze, amelyek nem szakadnak meg, csupán átalakultak, s éppen ezért képesek voltak arra, hogy a biztosított feltételek között parasztivá színezzék a mai tevékenységi rendszert, életmódot is".; SZABÓ László 1997. 481-482.