T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VASS Erika: Eltérő értékrendek egy völgységi faluban a 20. század második felében
Szokások Az alábbiakban két példán, a keresztelésen és a virrasztáson keresztül szemléltetem a szokások, illetve az ezekben kifejeződésre jutó normák közötti különbségeket. A születést követően a keresztelés révén válik az újszülött az egyház és a társadalom tagjává. A székelyek körében egy-egy csecsemőnek több pár keresztszülője is lett, aminek következtében körükben a nagy rokonság természetesnek számított. Egyik német adatközlőmnek nagyon furcsa volt az a közvetlenség, hogy ha két székely találkozott az utcán, máris családias hangon beszéltek egymással. A svábok még akkor is sokkal zárkózottabbak voltak, amikor csak ők laktak a faluban, a kitelepítések után pedig ez még inkább előtérbe került, hiszen kevesen maradtak, akik számíthattak egymásra. A székelyek a keresztelőre három napos nagy családi ünnepséget szerveztek, disznót vagy borjút vágtak - néha azt is szem elől tévesztve, hogy az tenyészállat -, ami a takarékoskodáshoz szokott svábok szemében pazarlásnak túnt. Emellett a sok ünneplésre használt, nem munkával töltött idő a németeknek azt jelentette, hogy a székelyek elhanyagolták a munkát: „Mi kétségbeesetten néztük ezeket a dolgokat." A halotthoz való viszony is eltérő volt a székelyek és a németek között. A németek szemében az a székelyeknél halottvirrasztáskor meglévő szokás is a tiszteletlenség jele volt, hogy a férfiak a másik szobában kártyáztak, hangoskodtak, pálinkát ittak. Egyik fiú például megpödörte a halott apja bajszát, mások beszéltek a halotthoz, családtagnak tekintették még. Hasonló halottvirrasztói játékokat nemcsak a bukovinai székelyek köréből ismerünk, hanem a magyar nyelvterület számos pontjáról. 46 Ezek a szórakozás, időtöltés funkcióját töltötték be," ám sem a németek, sem a felvidékiek körében nem voltak ismertek. Az 1970-es években a székelyek tiltakoztak a temetőbeli ravatalozó felépítése ellen, mert virrasztani akartak a halott mellett, ezzel fejezve ki tiszteletüket a halott előtt, de a halottas házban ez nem lehetséges. Ezért egy székely férfi a német téeszelnökhöz ezzel a kéréssel fordult: „Engem ne vigyél oda, legalább egy éjszakára hagyjál otthon." A halotti tor a keresztelőhöz hasonlóan nagy összejövetelt és sok kiadást jelentett. Nyelvhasználat - műveltség A székelyek betelepítésekor a nyelvi kommunikáció is sok nehézséggel járt. A németek egymás között németül beszéltek, a székelyek viszont arra számítottak, hogy Magyarországon letelepedve csak magyar szót hallanak. A két világháború között a Völgységben a magyar volt az oktatás nyelve, de ennek ellenére a zártabb településeken a németek közül nem mindenki tudott magyarul. A cseregyerek kapcsolat, a magasabb szintű városi iskolák látogatása, gazdasági érdekek következtében ugyan sokan megtanultak magyarul, de a hétköznapi kommunikáció 46. UJVÁRY Zoltán 1982. 146.; SEBESTYÉN Ádám 1972. 205. 47. UJVÁRY Zoltán 1982. 151.
