T. Bereczki Ibolya, Sári Zsolt szerk.: A népi építészet, a lakáskultúra és az életmód változásai a 19-20. században - Tanulmányok a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
VASS Erika: Eltérő értékrendek egy völgységi faluban a 20. század második felében
Bukovinában a birtokosok többsége földnélküli vagy törpebirtokos volt. 18%-uk 0-1 hold földdel rendelkezett, 63,4%-uk pedig 1-5 holddal. A Tolna megyei német gazdák 72,6%-a viszont 5-51 hold közötti birtokkal rendelkezett. 35 Ennek hátterében az eltérő örökösödési gyakorlat is szerepet játszott. A sváboknál ugyanis a törzsöröklési rendszer következtében csak egy fiú örökölte a földet, a többiek pedig valamilyen mesterséget tanultak. Ezáltal tudták megakadályozni a földek elaprózódását. A bukovinaiak tömegei föld hiányában idénymunkát vállaltak Moldvában, vagy fuvarozással foglalkoztak, illetve az elaprózódott földeken intenzív zöldségtermesztést folytattak (például káposzta, hagyma, krumpli). A svábokkal ellentétben nem volt gyakorlatuk az intenzív földmüvelésben. Ezért a völgységi lakóhelyükön kellett ezt is megtanulniuk. Eltérés mutatkozott a szőlőművelés terén is. A svábok körében a gazdaságon belül fontos helyet foglalt el a szőlőművelés. A felvidéki magyarok szintén értettek a szőlőműveléshez, mert szülőfalujukban is foglalkoztak ezzel. A székelyek viszont nem voltak járatosak a szőlőművelésben, nem ismerték a völgységi eljárásokat, így napjainkra majdnem teljesen visszaszorult a szőlővel beültetett területek aránya. Egy sváb férfi mondott olyan történetet is, hogy az egyszeri székely meg akarta drótozni a szőlőt, hogy ne kelljen minden évben raffiával kötöznie. Ezt a történetet úgy értelmezte, hogy ezzel is a székelyeknek a szőlőművelésben való járatlansága és a munkához való negatív hozzáállása jelenik meg. Abban viszont, hogy az adatközlő ezt a történetet választotta ki, benne foglaltatik az ő székelyekhez való viszonyulása is. A székelyek között voltak, akik az új környezetben felismerték, hogy nem értenek a Völgységben honos, magasabb szintű gazdálkodáshoz, épp ezért abban az időben, amíg átmenetileg, a németek kitelepítéséig egy födél alatt laktak a korábbi tulajdonos családdal, igyekeztek tőlük minél több gazdálkodási módszert elsajátítani, és közösen gazdálkodtak. Mások viszont sajátjuknak tekintették az egykori német házat, a korábbi tulajdonosokat nem részesítették egyenlően a termésben, és nem tanulták meg a fontos munkafolyamatokat. Ezért előfordult, hogy a németek kitelepítése után sok jószág elhullt. Arra is akadt példa, hogy a németekkel szedették le a gyümölcsöt, fejették a tehent, de nem adtak nekik belőle. Egy sváb asszony így fejezte ki magát: „Nem volt jogunk, csak kötelességünk. A jogot elvették, csak a kötelesség maradt" Ebben az elmarasztalásában az is közrejátszott, hogy az egykori tulajdonosok szeme láttára ment tönkre az az eredmény, amit ők több generáción keresztül halmoztak fel. Munkához való viszony A németek gazdasági magatartásának két fő jellemzője a szorgalom és a takarékosság volt. 36 Az általam vizsgált településen a szorgalomhoz, a semmittevés elítéléséhez kötődik az alábbi szólás: „Nur sitzen und die Zunge im MauP 7 halten, das bringt nichts."{Csak ül és a nyelvét tartja.) A takarékosságnak mint értéknek a kifejezője: „Wer verschimmelt Brot isst, wird reich." (Aki penészes kenyeret eszik, az meggazdagodik.) 35. Az összehasonlító táblázatokat lásd CSUPOR Tibor 1987. 173. 36. SOLYMÁR Imre 2003. 131. 37. A Maui szó jelentése a német köznyelvben 'pofa', de a településen, ahol gyűjtöttem, 'emberi arc' értelemben használják.
