Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

13. kép. Gerendát szállító pőre kocsi. A két rúd közé fogott lovon farhám van, Szuha (Nógrád m.). Paládi-Kovács A. felv. 1970. Szilvásvárad). Forgó facsigát Hevesben, Nógrádban is több helyen használtak. Bodonyban a gazdák maguk faragták ki tölgyfából a rudalló kötélhez szolgáló csigát. „Állandóra" rögzítették oda a szekéroldal alsó dorongjának hátsó végéhez. Kereke kb. 3 cm vastag, átmérője 5 cm. Ott, ahol napjainkig csupán a nyomórudas technika él, egyáltalán nem használnak csigát vagy csülköt. Ennek a jelenségcsoportnak az elterjedtsége népcsoportoktól független, történetileg változó zónákat mutat. Az ökrök a palóc vidéken kettős járommal, párban húztak, s a Kárpát-medencében legáltalánosabb kerekes járomtípussal igázták őket. Ennek részei és elnevezésük: járomfa, bélfa, járomszög, nyakszög, aldeszka. Különösen sok járom készült a Bükk vidékén (Répáshuta, Mikófalva, Felsötárkány). Feltűnt itt-ott az egyesjárom is, de csak a II. világháború után. Az 1960-as évekig használták, főként ekekapához (Felsötárkány, Mikófalva). Csaknem az egész palóc területen egységesek az ökörirányító szavak: na, nno (indítás), hó, hóha (megállás), hőkk (hátra), cselő (balra), hajsz (jobbra). A lovakat az országszerte általánosan használt szügyhámmal, párosával fogatolják. Legtöbb helyen nem is hallottak nyakhámról, kumetröl. Egységesek a lóirányító szavak is: na, gyí, (indítás), Nógrádban hő, keletebbre hó (megállás), curikk (hátra), tüled (jobbra), hozzád (balra). A szekeret a lovak nyaklóval fékezik és tolatják hátra. Egység mutatkozik abban is, hogy a tartóláncot (amit a rúd végén a kappantyúba akasztanak) nem a szügyellőhöz, hanem a nyaklóhoz vezetik. Ez