Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar szekér a Kárpát-medencében (1984)

vünkből került át a szerbhorvát és a bolgár nyelvbe is.

18 Hintó szavunk hasonló elterjedtségnek örvend a szomszéd népek nyelvében, hiszen a már említett román és kárpátukrán megfelelőin túl ismeretes a cseh [hintov), a szerbhorvát [hintov intov) és a bolgár nyelvben is [intov, chintov). A szlovákban a hintov szóból képzett hintovcek, hintovsky, hintowat'sa a szó korai átvételét, mély meggyökeresedését jelzik. (A románban, szerbben az 1670-80-as évektől mutatható ki a hintó megfelelője.).

19 Magyar közvetítéssel kerültek a szlovákba olyan járműnevek, amelyek a magyarban sem eredetiek (például batár, céza), viszont szekér szavunk csak összetett alakban ment át [fakosekér), illetve csak jelzőit kapcsolták a régi szláv voz, kola szavakhoz [fakovy voz, tárny voz, tarnakola). Ezeknél is többet árul el az a magyarból kölcsönzött szócsoport, amely a járművek alkatrészeinek, tartozékainak megnevezésére szolgál: bak, ferhéc, hajlok, kisa, leje és /07c (lőcs), longo (lógós), saragie, vankus (vánkos, párnafa), vendlíky (vendégoldal). A zempléni, nógrádi, pilisi szlovákok még további terminusokat vettek át: hujtou, rúda, tengek.

20 3. Ezek után felmerül a kérdés, hogy milyen úton-módon és miért kerültek az említett szavak a szomszéd népek nyelvébe. Kimerítő válasz ma még nem adható erre a kérdésre. Annyi bizonyos, hogy az esetek többségében nemcsak szavak, hanem új fogalmak, tárgyak átadás-átvételével kell számolni. Ebben a folyamatban megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a járművek előállításának és értékesítésének, mint azt a következő példáink is bizonyítják. Ismeretes, hogy a kocsigyártó központok kisebb-nagyobb körzetek számára dolgoztak, egyes esetekben külföldre is szállítottak. Például a hétfalusi kerekesek és kovácsok gyártmányait a tranzit fuvarozásban kiváló csángó szekeresek Bukarest vásáraira hordták eladni. Mások szekérkasokat vittek oda tízesével, a szíjgyártók pedig lószerszámot gyártottak nagyban bukaresti kereskedők megrendelésére. Híresek voltak a resinári román szekeresek is, akik Szeben megyei falujukból Olténiába, Munténiába, Bulgáriába vittek szekereket eladni. Az erdélyi vasutak lefektetése és az 1886-ban kirobbant vámháború következményeként a dél-erdélyi szekérgyártók, szíjgyártók, nyergesek nagy számban költöztek át Romániába. Ök alapították meg 1904-ben, Caracalban az első román szekérgyártó manufaktúrát.

21 Ugyanakkor Észak-Erdély szekerekből behozatalra szorult, sőt még a torockói vaskereskedők egy része is Nagykároly országos vásárain vette az ún. tót szekereket, amit a Felvidék nevezetes szekérgyártó központjából (Eperjes, Fényes stb.) szállítottak oda.

22 A Dél-Alföld nevezetes magyar kocsigyártói dolgoztak a torontáli, temesi németek és szerbek részére is. Azonban a sváb kocsi és a rác kocsi hosszabb volt, mint a szegedi, a dorozsmai, a szentesi stb. kocsi (8-10 sukkos), sűrűbb zápú és rá18. KNIEZSA István 1955. 761-762.; GREGOR, Ferenc 1970. 200-203, 19. GREGOR, Ferenc 1970. 198-200. 20. GREGOR, Ferenc 206-216. 21. KOS Károly 1972. 17. 22. KOS Károly 1972. 17., 47.