Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hagyományos közlekedés és szállítás Répáshután (1984)

7. kép. Új, ládás furik, Répáshuta. Paládi-Kovacs A. felv. 1979. (NKCs. F 32. 707) kubikosok talicskájára emlékeztető deszkaláda, amivel homokot, követ, szenet hordanak (7. kép). A másik változat lényegét tekintve egy kerékkel ellátott saroglya, ami zsák, rőzse, széna-, szalmaköteg, trágya szállítására használatos (8. kép). A furik nagy előnye a saroglyával szemben, hogy egyetlen ember dolgozhat vele. Kerekét a helyi bognárnál rendelik meg, többi részét az ügyesen faragó gazdák maguk készítik el. Az 1950-es években a mészégetők saroglyás furikja még sajtkeréken gurult, rakfelülete sem deszkából, hanem fonadékból készült.

10 A ládás furik újabban terjed, készen vehető. Új jelenség a kétkerekű tajiga. Ezt is egy személy húzza, mint regen a faközelítésre használt erdei szánkót. Az 1950-es évektől fogva nőtt meg a száma a faluban. Gyakran tréfálkoznak azon, hogy amióta az ökröket, lovakat eladták, magukat fogták be igavonónak.

11 A taliga kerekei eleinte fából készültek, újabban használt vaskereket (9. kép) vagy gumitömlős kereket szerez10. BAKÓ Ferenc 1953. 364. 11. 1966-ban 295 szarvasmarha volt a faluban. Ugyanakkor csupán 6 igás ökröt és 38 lovat írtak össze. Vö. VICA Gyula 1980a. 253.