Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

lyeztek el. 116 A szekérládába kerülő teher (például csöves kukorica, zsákolatlan bur­gonya stb.) a bütü lészát a deszkapánthoz szorította. A nyelvterület északkeleti ré­szein tiltanak nevezik azt a fonott vagy deszkalapot, amit a szekér végében füg­gőleges síkban elhelyeztek. 117 Sajátos geográfiai elterjedtséget mutat a Szentendrei-szigetről leveles sa­roglya néven leírt szekéralkatrész, amelyet széna- és fahordáskor a jármű elejére tesznek. (Két egyenes deszkalap közé rögzített, rendszerint 5 deszka sugarasan elhelyezve). 118 Ez azonban neve ellenére sem tekinthető igazi szekérsaroglyának. Saját terepmunkánk nyomán úgy látjuk, hogy ez a forma a Duna-kanyar környé­kén ismeretes, mintegy 50-60 km átmérőjű körzetben, beleértve a Budai-hegyvi­déket és Hont déli részét, a Börzsöny, Ipoly vidékét. Az újabban elterjedt deszkaoldallal jár együtt a két léc között vertikálisan mozgatható deszkalap a földhordó, trágyahordó, szénahordó fuvaros és paraszt­szekerek két végén. Ennek legelterjedtebb, csaknem országosan ismert elnevezé­se a súber. A kubikos kordé, a rakoncás kolesz, a bakity, a vánkusos szekér rend­szerint súberral van felszerelve. A tulajdonképpeni saroglya elnevezése országosan egységes, a saroglya szó és alakváltozatai lelhetők fel mindenütt. A láncos rácsos saroglyának három válto­zatát ismerjük: 1) egyenes, 2) enyhén ívelt, egyik végén görbébb, 3) erősen hajlított, csaknem félkörös. Az egyenes saroglya Borsodtól és a Nagykunságtól kezdve a nyelvterület egész északi, északkeleti részén elterjedt. Erdélyben is sokfelé megtalálható. Az erősen hajlított saroglya a Dunántúl déli sarkában, Baranyában, s a vele határos so­mogyi, tolnai részeken és a Dél-Alföldön látszik elterjedettnek. A Duna-Tisza között Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Tiszántúlon a Körösök mutatják északi határát. A nyelvterület fennmaradó részén, a Dunántúl és a Kisalföld tájain, s Kecskeméttől északra a nyelvhatárig terjedő vidéken az enyhén ívelt saroglya használatos. Fonott oldal, kocsi kas Említettük, hogy a szekéroldal eredetileg vesszőből font kerítéshez volt ha­sonlatos. Az így kialakított kocsiláda lényegesen könnyebb volt, mintha fából, desz­kából készült volna. A kezdetleges igázási módok idején ez nem volt elhanyagolha­tó körülmény. A fonott kocsioldal kialakulását és fennmaradását elősegítette a fű­rész hiánya, a vékony deszka-készítmények rendkívüli munkaigényessége is. A ves­szőfonadékból kialakított szekérláda megfelelően zárt lehetett. Talán a szekér zárt 116. HAÁZ Ferenc 1932. 16. 117. SZINNYEI József 1901. 731. Saját terepmunkámból ismerem Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs sok falujából. 118. GRÁFIK Imre 1971. 110-111.

Next

/
Thumbnails
Contents