Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánfélék és szánrészek nevei (1997)

fordul. SZINNYEI József meghatározása szerint két lapos és elöl hegyben végződő oldalból áll, melyeket zápok tartanak össze. Rúdja nincs, ezért két oldalának hegyére kötött istránggal húzzák. 5. kép. Szlovák vlacsuha szán, Tőketerebes környéke (Zemplén m). ANDEL-MARKUS 1971. nyomán A lacsuha szó és a 'kettős szán', illetve a 'rövid szán csúszórudakkal' kapcsán a korcsolya szánkóról, mint teherszállító járműről esik szó. Hosszúfalun (Brassó m.) korcsolya a bakszán után kapcsolható rúdpár neve, melynek hátsó vége a földön (havon) csúszik. Magyarláposon (Szolnok-Doboka m.) az 1 m széles, 2 m hosszú, egy eplényes szánhoz szintén korcsolyát csatolnak, melynek hátsó vége a földön csúszik. Két hosszú rúdját két heveder fogja össze, s karót, rakoncát is raknak bele, hogy a szénarakományt „megfogja". Korcsolyával kb. 10-12 q szénát tudnak egyszerre elszállítani. (A Szerző kérdőíves gyűjtése.) Joggal feltehető, hogy a 'páros csúszórúd' jelentésű korcsolya szó Erdélyben és a Felföld keleti részein (például Pusztafalu, Abaúj m.) szélesebb körben ismeretes volt. Valószínűleg megelőzte az ebben a jelentésben a Székelyföldön ismert nyoszolya, nyuszolya és a Felföldön, főként szlovák környezetben - használatos lacsuha, lacsa szót is. Szótáraink nem jelzik, de a korcsolya 'teherhordó gyalogszán

1 jelentése ismeretes a Bükk-hegység környékén is. Ez a korcsolya nem valódi szán, hanem „csúsztató", s elsősorban a mészégetők, szénégetők, ölfavágók munkaeszköze volt. Előfordult, hogy parasztok is hordtak vele követ, trágyát, nehéz tárgyakat. Lényeges tulajdonsága, hogy lábak és eplény nélkül áll. Párhuzamosan elhelyezkedő két talpát erős somfabotokkal fogatják össze, fenekét ezen botok befonásával nyerik. Ezt a formát írták le Mályinka, Bélapátfalva és más bükki falvak erdei munkásainál.

39 A Bükkben egészen az 1950-60-as évekig használatban maradt a lábak és eplény nélküli, két rúddal vont korcsolya. Ezen a néven ismerik a szlovák mészégetők is (Répáshuta, Bükkszentkereszt). A Börzsönyben korcsolya, rönkkorcsolya néven fogatos csúsztatót használtak. Eplénye, lába, rakoncája nem volt, rakományát csatlólánccal kötötték hozzá.

40 A szó eredete ismeretlen; szláv eredeztetése téves. Szlovák, szlovén, román megfelelői a magyarból származnak.

41 Itt kell megemlíteni, hogy a kettős csúszórúd igen ősi eszköz. Lényege, hogy a vonóállat (kutya, ló, rénszarvas) mindkét oldalára egy-egy hosszú rudat erősítenek. A rudak hátsó vége a földön csúszik. E két rudat a földön csúszó végük közelében keresztfával erősítik össze és ott ter39. BAKÓ Ferenc 1951. 367-69.; GUNDA Béla 1977. 122-27.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989. 358-59. 40. ERDÉLYI Zoltán 1958. 386. 41. TESz II. 571-72.