Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Régi szekerek Észak-Cömörben 1513 tájékán (2003)

Összegzés Összegzésül érdemes a rozsnyói Metercia képi információinak és az értelmezésükhöz felhasznált történeti, szakirodalmi adatoknak néhány tanulságát rögzíteni: 1. Az 1513-ban készült, s a rozsnyói életet megörökítő táblakép elemei léteztek már az előző évszázadban is. A képen megörökített bányászati részletek, fogatolási és szállítási módok, nevezetesen a kasos szekeres a válószekér a késő középkorra, a 14-15. századi Rozsnyóra nézve is forrásként szolgálnak. 2. Tárgytörténeti szempontból különösen a faszén szállítására alkalmazott kasos szekér, a szokatlanul magas és hosszü, fürdőkád formájú szekérkas, a felső peremét kitámasztó lőcs (ami feltehetőleg a kas pereméig felérő rakoncába volt csapolva), illetve a váló (válószekér) formája, képi dokumentálása különösen fontos. A hazai szekérkultúrában lényeges szerkezeti elem, a lőcs valószínűsíthetően olyan magas rakoncához csatlakozó merev lőcs volt, amilyen az abaúji Hegyköz és Udvarhely megye falvaiban még a 20. század derekán is létezett. Ehhez nem tartozott sem lőcsgúzs, sem lőcskarika. A nyelvünkben 1364 óta kimutatható lőcs német jövevényszó. 31 Tekintettel a Felföld ércbányászatának és hámoriparának sok közös vonására, joggal feltehető, hogy a külszíni szállítás eszközei, járművei sem sokban különböztek a Szepes-Cömöri Érchegység telepein és az alsó-magyarországi (Garam-vidéki) ércbányák körzetében. Az ábrázolás érvényessége tehát Rozsnyón túl kiterjeszthető a Felföld középkori bányavidékeinek többségére. A saroglyához hasonlóan - amit MOLLAY Károly szepesi szász eredetűnek minősít - felmerülhet a lőcs szó szepességi, illetve felföldi német eredeztetése is. „Annál is inkább, mert ez a szerkezeti elem a magas oldalú szekéroldal kitámasztására szolgál, s kezdeti formái a felföldi szénahordó szekereken a Felföld és az Északi-Kárpátok térségében mindenütt megtalálhatók."

32 A Metercia és az 1662. évi gömöri szekérkas-szabvány magassági előírása (egy sing egy fertály, kb. 77,5 cm) azt tanúsítja, hogy a szénhordó kasos szekér szintén a magas oldalú szekerek közé tartozott, s szükség volt a felső perem lőcsös kitámasztására. 5. A 18. század elejéről ismert gömöri, kishonti árszabások nyomán arra lehet következtetni, hogy a Metercián 1513-ban megörökített késő középkori szekérfélék - nevezetesen a szénhordó kasos szekér és a vaskövet szállító válószekér - még mindig használatban voltak. Szívós fennmaradásuk megerősíti SZŰCS Jenő azon megállapítását, miszerint „a paraszti struktúrák megannyi eleme a 13. század óta alig változott."

35 Úgy látszik, nemcsak az általa vizsgált gabonásszekerek, a gerla és a mut 12-13 mázsás szállítókapacitása, de a bánya- és hámoripart szolgáló jármüvek formája, mérete is századokon át változatlan maradt. 4. Eltérően a német érchegységektől, ahol a szekerek tároló tere, korbája (kocsiszekrénye) már a 16. század derekán is fürészelt deszkából készült - ahogy AGRICOLA könyve megörökítette -, Felső-Magyarországon az újkor elején megmaradtak a középkori megoldások. A fonott, magas szekérkas, a kosolyó-szekér, illetve 31. MOLLAY Károly 1982. 389-394. 32. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1999. 955. 33. SZŰCS Jenő 1984. 22.