Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Régi szekerek Észak-Cömörben 1513 tájékán (2003)

RÉGI SZEKEREK ÉSZAK-CÖMÖRBEN 1513 TÁJÉKÁN A középkori Magyarország közlekedését, járműveit számosan vizsgálták, de a források szűkössége miatt sok részletét még ma sem ismerjük. Többen foglalkoztak a kocsi magyar eredetével, a jármű és a szó európai elterjedésével, kevesebben a teherszállító járművekkel, az áruszállító és a szűkebb határban térülő-forduló szekerekkel. Utóbbiak közül úttörőként kiemelkedik DOMANOVSZKY Sándor, aki elsősorban a középkori vámtarifákban gyakran szereplő mázsaszekér problémáját igyekezett megoldani."

1 A mázsaszekérről, amelyet először 1255-ben a budai vámtarifa említ, kiderítette, hogy a kereskedelem, különösképpen a nemzetközi kereskedelem eszköze volt. Megállapította azt is, hogy „A mázsaszekér használatának sincs semmi nyoma a nagy magyar Alföldön. A nemzetközi áruforgalom útja sem haladt erre, a mázsaszekér használata ennek megfelelően csak a Dunántúlon, a Kisalföldön és az északi fölvidéken állapítható meg."

2 A kerekes járművek országrészek szerinti eltérése az újkorban is fennállt, s a regionális tagozódás a néprajzi vizsgálat mindenkor fontos szempontja volt, s máig az maradt. Két felföldi szekértípusról szóló dolgozatom a szálas takarmányok és a kévés élet szállítására szolgáló paraszti járművek, a láncos lajtorjával felszerelt, illetve a hosszú és magas derékkal használatos parasztszekerek formáját és történeti múltját vázolta fel.

5 Mindkettő a Felföld érchegységeinek környezetében alakult ki a 15-16. század folyamán, s maradt fenn a 20. század közepéig. A láncos lajtorja megmaradt a bányavárosok szűkebb vonzásköréhez tartozó, iparűző, fuvarozó falvak határán belül, a nyári szekér viszont a Felföld déli alrégiójában, az északi magyar népterület széles zónájában elterjedt jármú volt. Ezúttal az észak-gömöri bányavidék két olyan szekértípusát mutatom be, melynek formája, méretezése az ércbányászathoz és a „bányatermények" továbbításához, illetve a kohósítás, a réz- és vasművesség kellékének, a faszénnek a szállításához volt igazítva, Mindkét szekérfajtának a felépítménye, a szállítandó anyaghoz alkalmazott „kocsiszekrénye" a feltűnő, különös jellegzetessége. Az archív forrásokban valamivel később felbukkanó megnevezések - a kas és a váló szó - értelmezését, a két szekérforma megragadását egy 1513-ban készült, s bizonyítottan rozsnyói kortárs életképeket rögzítő képi ábrázolás teszi lehetővé számunkra. Kasos szekér faszén szállítására Az 1513-ból fennmaradt rozsnyói táblakép, a híres Metercia a bányamüvelés mellett a szekerek és a fogatolási módok történetéhez is Európában egyedülálló 1. DOMANOVSZKY Sándor 1979.; Az idézet forrása: K. KOVÁCS László 1948. 7. 2. DOMANOVSZKY Sándor 1979. 116., 128. Úgy véli, hogy a 15. századig terjedő időben éles különbség volt az Alföld és „a külső országokkal érintkező dombos és hegyvidék fuvarozóeszközei között." 3. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1999.