Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Két felföldi szekértípus. Láncos lajtorja és nyári szekér (1999)

szekereket 6-8 ló vagy ökör húzta, a „közönséges" (currus communis) szekeret 4 ló vagy ökör vontatta, míg a „keskeny, vékony" alkalmatossághoz elegendő volt 1-3 ló.

51 Fuvarozási kötelezettség, robot a szénahordó jobbágyokat is gyakran terhelte, így például a Thurzó-birtokok jobbágyai az 1600-1636 közötti időszakban sok mindent fuvaroztak robotosként. Gönci jobbágyaik (Abaúj m.) bort szállítottak a szepesi várba, de a közeli Folkmár, Zakárfalva, Kluknó, Hrisóc jobbágyait gabona- és szénahordáson kívül más fuvarozási kötelezettség nem terhelte.

52 A boroshordók és a széna, illetve a kalászos gabona fuvarozása tehát az uradalmakat is közelről érintette. A vizsgált két szekértípus eredetét ma még nem lehet biztonsággal megállapítani. Ikonográfiái forrásaink (Lőcse, 1622, Jánosrét 1480) a felföldi német városokhoz, bányavidékekhez vezetnek, miként az 1900-as évek elején készült helyszíni tárgyfotók is. Joggal merül fel, hogy a láncos lajtorja először a dél-szepesi és a Garam-vidéki bányavárosok körzetében jelent meg. Figyelmet érdemel a magyar szekérterminológia német eredetű rétege is. Fuvar (1575) és furmány, furmányos (1635) szavunk biztosan német jövevényszó.

55 Utóbbinak a szóföldrajza is tanulságos, mert jellegzetes módon kötődik a Szepes-Gömöri Érchegység környezetéhez. Úgy látszik, hogy olyan meghatározó jelentőségű szerkezeti elemek neve is német eredetű, mint a rúd (1527), a lőcs (1364), a lajtorja (1493), a felhőre (1547), a sín (kerékráf), a saroglya (1550) stb. Ezek közül a saroglya szót MOLLAY Károly egyenesen szepesi szász eredetűnek minősíti.

54 Felmerülhet a lőcs szó szepességi, illetve felföldi német eredeztetése is. Annál is inkább, mert ez a szerkezeti elem a magas oldalú szekéroldal kitámasztására szolgál, s kezdeti formái a felföldi szénahordó szekereken a Felföld és az Északi-Kárpátok térségében mindenütt megtalálhatók. A szepesi és a gömöri bányavidékek, a Felföld nagy erdőségei sok-sok fafuvarozásra adtak módot. E tájak népei régtől fogva igen sok vasláncot használnak szekereiken (lásd például Répáshutát).

55 Ezen szekérláncok fajtáit a 16-17. század óta rendszeresen említik a kovács-limitációk is. Feltehetőleg a 16. században cserélték fel az előző század végén megörökített kenderköteleket vasláncokkal a felföldi szekereken. Lánc szavunk csak a 15. század elején tűnt fel írott szövegekben. Eredetét a TESz bizonytalannak mondja. Felteszi, hogy esetleg északi szláv jövevényszó, a cseh lancúch, a szlovák lancuch származéka, s nem veszi számításba a korai újfelnémet Lantz szóból való származtatás lehetőségét.

56 Persze régebben lőcs szavunknak is szláv etimológiáját tartották meggyőzőbbnek. Fontosabb ennél az a tény, hogy a Felföld szénahordó szekereinek itt tárgyalt két típusa mintegy négy-öt évszázadra tekint vissza, s mindkét szekér tárgyföldrajza, térbeni elterjedtsége hosszú múltról, történeti mélységről tanúskodik.(1999) 51 SZŰCS Jenő 1984. 20-22. 52. BERLÁSZ Jenő 1936. 85., 87. 53. HORVÁTH Mária 1978. 75-76., 78.; MOLLAY Károly 1982. 281. 54. MOLLAY Károly 1982. 262-274., 381, 389-394., 481, 492., 498. 55. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984b. 160. 56. TESz = A Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára, főszerk.: BENKÖ Loránd, II. Budapest 1970. 715.