Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Két felföldi szekértípus. Láncos lajtorja és nyári szekér (1999)

m hosszú, létrához hasonló szerkezetű lajtorják tartoztak. Mint BALASSA Iván rámutatott, ez a szekérfajta már nevében is az északi szlovák tájakhoz kapcsolódik. Megtalálható azonban az Északi-Kárpátok külső oldalán is, lemák (ruszin) és lengyel falvakban. A tót szek ér „elejére nem lehet ülni, hanem vagy mellette mennek, vagy a lajtorján keresztül oldalt kilógatják a lábukat"

38 A makovicai Rákóczi-uradalomhoz tartozó Hrabóczon 1634-ben 16 orosz szekérszénát, ugyanakkor Gabolthón 40 orosz szekér szénát írtak össze az inventárium készítői.

39 Minden valószínűség szerint a fentiekben leírt, létrához hasonló széles lajtorjákkal készült szekérről van szó, de nem tudhatjuk, voltak-e az oldalán teljesen nyitott vagy csupán kötéllel, lánccal felszerelt szakaszok. I. Rákóczi György felföldi uradalmaiban számos szekérfajtát használtak. Azonban a vasas kasos lószekér, a vasas béres szekér (Szerencs, 1648), a sok furman vasas szekér (Zboró, 1641) az Erdélyben is használatos lovas társzekér

40 a kor megbecsültebb, értékesebb szekérfajtái közé tartoztak, mint az alig vasalt háziipari termékek, a szűk határban mozgó szénahordó szekerek. Néha persze előfordult, hogy azzal is hosszú utakat tettek meg. 1683-ban történt valahol a Kárpát-medence északkeleti térségében: „Gyalogkatonáinkat nagy, széles, hosszú lajtorjás szekerekre ültették, s úgy vitték őket hat napig, míg csak végére nem értünk a pusztaságnak."

41 Abaúj, Gömör, Borsod, Heves és Nógrád megye 17-18. századi kovács-árszabásai szénahordó szekereket nem említenek. Abaúj megye 1696. évi kovács-limitációjában első helyen a Furmányos Szekér á\\, majd a „Négy Ló után való Szekér Vasazása" következik, s csak utána a „közönséges házi szekér Lánczostul szerszámostul".

42 Borsodban 1739-ben a „borért járó Furmány Szekér lánczostul" áll a lista élén, Pelsőcön (Gömör m.) 1771-1778ban szintén említődik, de Heves és Nógrád megye korabeli kovács-limitációiban ezt a szekértípust és elnevezést nem találjuk meg

43 A furmányos szekér igazi hazája a régi Szepes, Gömör és Abaúj-Torna volt, onnan került át néhány szomszédos vármegyébe is (Borsod, Zemplén, Sáros). Távolsági fuvarozásra alkalmasabb volt a lófogat, de a szénahordó szekér elé jobban megfelelt az ökör iga. A gömöri, szepesi, mecenzéfi vasáru, a hegyaljai bor szállítása a 16-18. században vasalt furmányos szekereken történt. Ritkán fordult elő, hogy a jobbágyok hosszú és magas derekú, lajtorjás szekereikkel pénzt kerestek. Sáros megye 1772. évi úrbérrendezése során csak kevés falu vallotta, hogy Bártfa, Eperjes, Kisszeben „városokban aratás idején, gabona behordásakor igás munkával pénzt" kereshetnek.

44 Városi kereskedőket, iparosokat a vásárra, boroshordókat a Hegyaljáról a Poprád vizéig, alföldi gabonát Bártfára, sóvári sót a Szepességbe, a lengyel határra vagy Abaúj-Tornába és Gömörbe Sáros megyében is csak a lovas fogattal rendelkező szekeresek tudtak szállítani.

45 38. BALASSA Iván 1964. 152-153., 170. 39. MAKKAI László 1954. 112. 40. MAKKAI László 1954. 96., 124., 473. 41. Magyar Simplicissimus. Budapest, é. n. (1956) 161. 42. BODCÁL Ferenc 1964. 273-274. 43. BODGÁL Ferenc 1964. 277, 279., 280., 284. 44. UDVARI István-VICA Gyula 1993. 183. 45. Lm. 1993. 188-189., 191.