Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Fogatolás, igázás és szekerek a Bódva-völgy térségében (1999)

FOGATOLÁS, IGÁZÁS ÉS SZEKEREK A BÓDVA-VÖLGY TÉRSÉGÉBEN A Bódva vidékén az ökör és lófogatot, a fuvarba állítható vonóállatok egységeit cug, cúg néven emlegetik. Ezt a német eredetű szót közlik a közeli Hangácsról és Krasznokvajdáról, cugg alakban pedig a Tiszántúl számos pontjáról.

1 1994ben cugnak nevezték a fogatot és az igát Bodollón, Debrödön, Méhészen és Tornaújfalun.

2 Nagygazdák lovat és ökröt is tartottak, azaz két cuggal dolgoztak. Rendszerint a gazda fia, vagy a szolga (cseléd) ment az ökörrel, a gazda járt a lovakkal. Négyökrös cugot az 1930-40-es években már csak cséplőgép vontatására használtak. Az ökörigázás és lófogatolás arányainak fokozatos változása a 18, század óta megfigyelhető. Délen, Edelény környékén a lófogatolás már a 19. században túlsúlyba került, de a lassú arányváltozás még a 20. század első felében is folytatódott. Edelényben 1895-ben a cugok 2/5 része lófogat, 1/5-a ököriga volt. Sok kisgazda járt egy lóval, s ugyanakkor a nagygazdáknál még 8 négyökrös cugot írtak össze. 1955-ben az ekéhez tartozó vonóerő 87%-át a lovak tették ki, s csupán 15%-ot képviseltek az ökrök.

3 Északon a fuvarozással hagyományosan foglalkozó falvakban (például a mészégető Debrödön, Somodiban) az 1920-50-as években is túlnyomórészt lófogatot tartottak, s csak mutatóban akadt 4-5 ököriga a faluban. Ezzel szemben a saját határukban megélő falvak (például Tornaújfalu, Méhész) inkább ökrökkel dolgoztak, s csak néhány gazda tartott lófogatot. A folyóvölgy alsó szakaszának kivételével általános gyakorlat volt az ökörpatkolás. Szendrő vidékén magát a tényt jegyezték fel. Szalonnán, Hídvégardón télen-nyáron patkolták az igásökröket. Komjátin, Borsodon az urasági ökrök ősszel megvasalva jártak a köves országutakon. Borsodon csak azoknak az ökröknek vertek patkót a két első láb külső körmére, amelyeknek „parázs" (töredező) volt a körme.

4 Tornaújfalun nyáron sima patkót használtak. Hordás előtt mindig megpatkoltatták a „rossz lábú, rossz körmű" ökröket. Télen, fahordás vagy trágyahordás előtt téli patkóval vasaltatták meg ökreiket. Ezt sok faluban éles patkónak nevezték, mert „éles sarokkal" készült (például Szalonna, Hídvégardó). Főként az ökrök első lábára kellett patkó. A folyóvölgy középső szakaszán a hátsó körmöket ritkábban patkolták. Első lábát „könnyen feladja" az ökör. Hátsó lábait nehezebb vasalni, mert rúg az állat. Ezért erős gerendákból ácsolt kalodába állítják, nyakát leszorítják, hogy ne tudjon rúgni. Az ökörpatkót előzetesen késsel megfaragott körömre verték fel és posztóból vágott „kalapot" tettek a patkó alá. A nyári patkónak nem volt menetes, 1. ZUPKÓ Béla 1957. 631; ÚMTSz I. 724. 2. Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlők: Dohányos János szül. 1922; Meleg János szül 1922; Molnár Bálint szül 1920; Bodnár Bertalan szül. 1926. 3. TÖRÖK Katalin 1973.180-181. 4. SZUHAY Péter 1982.120.; Saját gyűjtés 1994-ben. Adatközlők: Vadászi Dezső szül. 1921. Borsod; Herman János szül. 1918. Szalonna; Somodi János szül. 1910. Komjáti.